Századok – 1903

Tárcza - Vegyes közlések - Thúry József értekezése a török nyelvemlékekről a XIV-ik század végéig 865

TÁRCZA « 865 Quibus perlectis S. 1'. (Sanctissimns Pater) commisit dominis (cardinalibus) s. Praxedis et Capuano. ut si oratores ipsins regis instarent, illius causae registrum viderent eosque ipsos (oratores) audirent et in consistorio referrent. II. 1495. 23 Mártii. Begesta Lateranensia nr. 966. fol. 2061b. Episcopo Wladislaviensi et . . . praeposito ecclesiae Missensis (Mislensis) Agriensis diocesis ac officiali Wladislaviensi etc. . . . Johannes de Brandis, praepositus ecclesiae sanctae crucis Wladislaviensis apud Nos . . . commendatur . . . Cum . . . decanatus ecclesiae Wladislaviensis, quem quondam Johannes Krapacz . . . obtinebat, per obitum ejusdem . . . vacet . . . Nos, volentes praefato Johanni de Brandis, qui . . . Wladislai, Ungariae et Boemiae regis . . . apud Nos orator existit ac . . . praeposituram dictae ecclesiae s. Crucis, quae inibi dignitas principalis existit. inter cetera obtinet, et cum quo dudum, ut quaecunque tria . . . invicem incompatibilia bénéficia ecclesiastica . . . recipere et insimul quoad vixerit retinere valeret .... fuit dispensatum . . . gratiam facere specialem . . . Discretioni vestrae . . . mandamus, quatenus . . . decanatuin praedictum, qui inibi dignitas, non tamen major post pontiftcalem existit, cujusque fructus ... 4-0 marcharum argenti . . . valorem annuum . . . non excedunt . . . Johanni de Brandis auctoritate nostra conferre . . . curetis ... a /-i UZA1CH A. (jrlI.BERT. VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ez őszi első összes ülése után, okt. 5-én, mindjárt a nyelvtudományi osztály tartott ülést, melynek egyetlen tárgya vala Thúry József levelező tag székfoglaló értekezése : Török nyelvemlékek a XIV. század végéig. Mindenekelőtt azt magyarázta meg. miért tartja a VII-ik századtól a XIY-iknek végéig terjedő időközt a török nyelvemlékek első, legrégibb korszakának. Azután utalt arra, hogy a legrégibb török nyelvemlékeknek nemcsak összefoglaló, rendszeres ismertetését nem találhattuk meg eddigelé sem nálunk, sem a külföldi irodalomban, hanem még az sem volt eddig megállapítva, hogy összesen hány nyelvemlék tartozik ebbe az első korszakba, melyek azok név és czim szerint s melyikök mely nyelvterületről származik '! Az értekező tehát ezekre a kérdésekre adja meg a feleletet. Miután bevezetésül beszélt némely török népek, u, m. az ujgurok, oguzok, turkománok és szeldsukok régi irodalmáról s ezeknek töredékesen fenmaradt krónikáiról, áttért a VII — XIY. századokból napjainkig fenmaradt török nyelvemlékek ismertetésére. Kezdte azokkal az ó-török feliratokkal, melyek keleti Ázsiában, egyrészt a Jeniszej felső folyása mellett, másrészt az Orkhon és Ongin folyók vidékén találhatók kövekre vésve u. n. rovás-betűkkel ; ezek között a legrégibb a Kr. u. 692 évből való. Azután megemlékezett azokról az ujgur betűs feliratokról, melyeket minden