Századok – 1903
Tárcza - Czaich Á. Gilbert: Adalék II. Ulászló és Beatrix házassága ügyéhez 862
•871 TÁRCZA. kegyelmet, sem igazságszolgáltatást nem talál. Felhozza ez ügyben tanúsított szerénységét és nagy türelmét, a magyar királyoknak s az ő őseinek érdemeit, továbbá hogy mily igazságos az ő ügye, mily könnyű annak eldöntése s mily üdvös mind a két országra, mind a kereszténység közös ügyére nézve. Fz lévén törekvésének alapja, kéri. hogy felhagyva a folytonos halogatással, vessenek már egyszer véget a pörnek, nehogy a kétségbeesésnek oly fokára jusson, hogy a saját országai üdvéről más módon legyen kénytelen gondoskodni ; a mit azonban nem a maga, hanem mások bűne miatt tenne, azon esetben, ha kellő igazságszolgáltatást nem nyerne. Végül kéri. hogy követének, tisztelendő Brandis Jánosnak, ezen ügyre vonatkozó közléseit hiteleseknek tekintsék. A levél felolvastatván, a szent atya megparancsolta szent Praxedes és Capua bíborosának, hogy a király követeinek szorgalmazására a per jegyzőkönyvét tanulmányozzák át, a követeket hallgassák meg. azután tegyenek jelentést a consistoriumnak.« Midőn VI. Sándor pápa bulláit tanulmányoztam, reméltem, hogy e regényes házassági ügyre vonatkozó egyéb adatokat is fogok találni. Ámbár reménységem — sajnos — nem valósult, a most közölt adalékkal is közelebb jutunk azon láncz végső szeméhez, melynél — 1500 április-havában — a pápa II. Ulászló királynak Beatrix királynéval kötött házasságát feloldotta, vagy érvénytelennek nyilvánította. A levélből erősen kirí Ulászló király elkeseredése, a mi ót már-már valami szomorú és végzetes tettre ragadta ; ez azonban az ítélet lényegét nem befolyásolhatta, bár annak meghozatalát és kihirdetését siettethette. A katholikus egyház tana szerint ugyanis a keresztény felek közt érvényesen megkötött és elhált házasságot még az egyház fejének sincs hatalmában felbontani, azt csak a halál bontja fel ; — s ehez a tanhoz az egyház mindég szigorúan ragaszkodott, ez alól kivételt soha nem tett, még akkor sem, ha ezen tan fentartása a legsúlyosabb következményeket vonta is maga után. A trienti zsinaton (XXIV. ülés, 5. canon) atyai átokkal sújtották azt a tant, mely szerint az egyik házastárs eretneksége, távolléte, vagy az együttlakás kellemetlensége felbontja a házasságot. Hasonlóan elitélték azon állítást is, hogy az egyház téved, midőn azt tanítja, hogy a keresztény házasságot a házastárs hűtlensége sem bontja fel. A római pápák mindig szembeszálltak a fejedelmek divortium kísérleteivel. így pl. a IX-ik században I. Miklós pápa kényszerítette Lothár királyt, hogy a törvénytelen Valoradát elhagyja, s törvényes nejét, Teutbergát visszavegye. Hasonló küzdelmök volt II. Orbán és II. Paschalis pápáknak I. Fülöp franczia királylyal ; de leginkább ismeretes VIII. Henrik angol király válási mániája, mely annyi keserűséget okozott