Századok – 1903

Történeti irodalom - Varju János: A magyar művelődés története vegyesházbeli királyaink korában. Ism. T. S. 854

854 TÖRTÉNETI IRODALOM. 854 A magyar művelődés története vegyesházbeli királyaink korában. (1301 — 1526.) Irta Varjú János. Vácz, 1902. Mayer Sándor kny. 8-r. 61 1. A szerző ezt a munkácskát A magyar művelődés és iskolázás története az Árpádok alatt cz. művének *) folytatásául írta. Ha a jelek nem csalnak, úgy ezt a munkáját is középiskolai tanítványai számára állította össze. E szerint nem is törekedett arra, hogy a nagyobb igényeket kielégítse. Mégis el kell ismernünk, hogy nemcsak tanítványai, hanem a művelt közönség is élvezettel és tanulsággal olvashatja a füzetet. A szerző ugyanis a legkiválóbb történetírók műveit használta forrásokúi, s a mit ezekben talált, azt lelkiismeretesen feldolgozta, ügyesen csoportosította. Ezen előnyökhöz járúl még a szerzőnek könnyen folyó, magyaros stilusa. Varjú munkája azonban teljes magyar művelődéstörténetnek nem mondható, mert leginkább csak az irodalommal, az iskolázással és a művészettel foglalkozik. A gazdasági, a pénzügyi és a kereskedelmi élettel néhány sorban végez; politikai intézményeink fejlődésével meg alig foglalkozik. Pedig ma, már ezekre nézve is eléggé alapos munkák állanak rendelkezésünkre. Csodáljuk, hogy a Mátyás-korabeli műveltség ismertetésénél Csánki Dezső kitűnő munkáját nem használta. Imitt-amott, főleg a hol a szerző a maga lábán jár, kisebb tévedésekkel is találkozunk ugyan, de ezek nem oly természetűek, hogy a munka használhatóságát alászállítanák. A szerző erősen védelmezi a pápák politikáját; de a mit a pápák beavatkozásáról mond, azt ugyan egyetlen komoly történetíró sem írja alá. Ha a pápák hazánk ügyeibe illetéktelenül nem avatkoztak volna, akkor Mátyás királyunknak sem kellett volna oly erélyesen fellépnie. Varjúnak arra a megjegyzésére, hogy e korban kevés a magyar nevű kereskedő, megemlítjük, hogy városainkban a német elem uralkodott ugyan, de azért volt elég magyar kereskedő is, csakhogy a német jegyzőkönyvek és számadások ezek neveit vagy eltorzítják, vagy németre fordítják. Ezért találkozunk oly sokszor az Ungar és Unger névvel. A szerző az »Anjouk által felemelt új nemesek« között olyanokat is említ, a kik azon időben egyáltalában nem szerepeltek. Ilyen a többi között a Széchényi meg a Tököly család. A régi Széchényi család kihalt s nem azonos a mai Széchényi családdal. A régi Széchényiek azonban nem Nagy Lajos alatt ') Megjelent a váczi főgymn. 1900/901 évi Értesítőjében. Olv. Századok, 1903. (J78. 1.