Századok – 1903

Történeti irodalom - Kerekes György: Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró üzleti; köz- és családi élete 1573–1635. Ism. Takáts Sándor 838

844 történeti irodalom. 844 jedelmü könyv megírására elég anyagot nem adott, a szerző saját fogyatékos ismereteinek közlésével pótolja a hiányokat. Összehord mindent, régen ismert köztörténeti dolgokat újra elmond, nyomtatásban megjelent szövegeket újra lenyomat s ugyanazon dolgot néha két-három változatban is megismétli. És mivel műve még így sem érte el a kivánt terjedelmet, hozzá csapja Kassa régi közigazgatását, szabályrendeleteit s a bíráskodást; azután újra lenyomatja a hamis pénzverésről írt értekezését; majd elmondja a Bethlen és Kassa városa között lefolyt politikai eseményeket, végűi hozzá adja Almássy komasági s egyéb összeköttetéseinek ismertetését, fiának életrajzát, e fiúnak és iskolatársának leveleit. Mit keresnek mindezek egy kereskedelemtörténeti tanulmányban ? De ha már mindezt kinyomatta, az ember méltán elvárhatta volna tőle, hogy legalább élvezhető s jól feldolgozott alakban adja a lényegtelen vagy a már eléggé ismert anyagot. Erről azonban szó sincsen. Minden logikai rend és következtetés nélkül, jobbára szószerint közli az adatokat; s a mit ez adatokhoz maga fűz, az néha nevetséges, sokszor valótlan, sokszor meg tévedésen alapuló. Arról nem is beszélünk, hogy Almássy kora kereskedelmének történetéből semmit sem találunk a munkában. Pedig e tekintetben elég nyomtatott anyag áll már rendelkezésünkre, s Bethlen Gábor kereskedelmi politikája, a mit a tokaji tractatus-on a biztosok elég bőven kifejtettek, első sorban Kassának és vidékének kereskedelmére volt életkérdés. Ismerjük az 1615 1616-iki kereskedelmi tárgyalások nagyértékű iratait is, melyek Magyarország, Bécs és a török tartományok egész kereskedelmét megvilágosítják. Ha Kerekes ezen adatokból festett volna hátteret Almássy életéhez, bizony többet nyert volna vele munkája, mint komaságának és minden rokonságának ügyes-bajos dolgaival. ízlés szempontjából már az előszó ellen is kifogást kell tennünk. A szerző nagyon aggódik, hogy az olvasó közönség »hajlandó lesz-e a felhő magasságából leszállani«, s vájjon érdekelni fogja-e a derék polgár, ki »nein viselt sem koronát, sem hadvezéripálczát, sem bíbornoki avagy tudós süveget!« A szerző egészen nyugodt lehet, A magyar olvasó közönség szíves örömest megolvas mindent, a mi érdemes a megolvasásra. Az előszó után következik a bevezetés. Ez is különös. Kassa leírását adja egy 1683-ban megjelent német munka alapján. Almássy már 1635-ben meghalt, a szerző tehát valamivel korábbi krónikát is választhatott volna, ha Almássy korát akarta ismertetni. A következő fejezetben hazánk és Kassa közállapotát