Századok – 1903

Értekezések - KISS ISTVÁN: Radvánszky György eljegyzésének története 797

812 R. KISS ISTVÁN. nem gyakorolhatnak,1

) addig az egri és nyitrai püspök könynyen dispensait protestánsokat is. Tudta ezt jól Radvánszky János is, de azt hitte, hogy mivel a jegyesek nem a nyitrai dioecesisben laknak, onnan dispensatiót sem nyerhetnek. Ez így is lett volna jog szerint, de Tapolcsányi nem azért ismerte alaposan az egyházi jogot, hogy kibúvót ne találjon alóla. Tudta, hogy a Petró'czy kisasszonynak van birtoka a nyitrai egyházmegyében, s megkérdezte, hogy Radvánszky Jánosnak van-e? Ha volna és ha ott laknék bizonyos ideig, jogosan fordulnának a nyitrai püspökhöz.2) Radvánszky örömmel, de némi bosszankodással is fogadhatta e kései jó hírt. Elgondolta, hogy ha ez előbb jut eszébe Tapolcsányinak, nem kell vala majdnem haszontalanul Rómában késleltetni az ügyet, mert a nyitrai dioecesisben, Trencsén megyében volt birtoka, s mind a püspököt, mind vicariusát Rácsayt, jóakaróinak tartotta. Többé nem látott a dologban nehézséget, s a pápai commissiót figyelmen kívül hagyva, személyesen fordult Rácsaylioz, de »csak úgy mint anonymus barátja dolgában.« Jóvá akarta ugyanis tenni jóliiszeműleg elkövetett hibáját, s hogy a már ingadozó és vádaskodó Révay Erzsébet kedvét újra megnyerje, név nélküli dispensatiót igyekezett szerezni. Tapolcsányinak — elég későn — lelkére köti a hallgatást, Rácsaynak sem árulja el a jegyesek nevét, hanem mintha most kezdődnék a dolog, általánosságban puhatolja, vájjon az ő csekély protectiójára adhatna-e a vicarius dispensatiót? .lóságáért előre is biztosítja a jegyesek úri rendéhez illő hálájáról, de hangoztatja a titoktartás szükségét.3

) Még meg akarta nyerni Révay Erzsébet beleegyezését is. mert már sajnosan tapasztalta, hogy »feminae sunt mirabiles.« De ez irányú munkásságáról sem Calisiusnénak, sem neki nem maradt levele; úgy látszik azonban, hogy most Révay Mihály közbenjárását is kérte s Révay el is járt a dologban. Van ugyanis Radvánszky Jánosnak egy keltezés nélküli levélfogalmazványa,4) melyben megköszöni Révay Mihály szives munkáját, és örömét fejezi ki Calisiusné hajlandósága fölött. Hangoztatja a jegyesek nevének eltitkolását, a név nélküli dispensatió szükségét, a mit az egész ügy kezdete óta csak most óhajt komolyan. Ezzel összefüggően írja azt is, hogy lia »illendő móddal Radvánszky lt. I. oszt. XXVII. cs. 2) U. o. III. oszt. XXXI. cs. 7. sz. 3) U. o. XXXVI. cs. 156 és 197/a. sz. «) TJ. o. 161. sz.