Századok – 1903
Történeti irodalom - Arany László tanulmányai. Ism. Váczy János 71
72 .TÖRTÉNETI IRODALOM. történelmi és politikai tanulmányokat, melyeket összes müvei között Gyulai Pál gyűjtött össze és adott ki a Budapesti Szemle és a Salamon Perencz szerkesztette Budapesti Közlöny hasábjairól s részint kéziratból. E tanulmányok között legérdekesebbek a Magyar népmeséinkről, A magyar politikai költészetről. Mahomet, Az írói és művészi tulajdonjogról, Mai viszonyok a nyugati világban, A magyar emigratió mozgalmai, Kossuth és a pragmatica sanctio stb. ezíműek, figyelmen kívül hagyva itt a tisztán irodalmi és nyelvészeti tárgytíakat, a melyek azonban pliilologiai szempontból szintén fontosak. A magyar népmesékben nyilatkozó magyar szellem ősi nyomait Arany László fejtegette először nálunk behatóbban s alaposabb összehasonlítás útján. Mind Ipolyi, mind Henszlmann felfogását mellőzte s úgyszólván lélektani alapon s a történelmi fejlődés számbavételével vizsgálta a többi között, milyen népies költői alkotások őrzötték meg a kereszténység első nyomait, a hős mondák maradványait, a krónikák adatait stb. Jól választott példákkal világosan kimutatja, mit nézhetünk a magyar nép képzelete alkotásának s mit kölcsönvételnek. Azóta e tekintetben az ethnographia sokat haladt, de Arany László fejtegetései máig is becsesek, s vizsgálódásainak eredményeivel számolniok kell mindazoknak, a kik a népmesékben nyilatkozó ősi magyar szellem költői munkáival foglalkoznak. A magyar politikai költészetről írt legismertebb tanulmányában azt a kapcsolatot vizsgálja, a melyben költészetünk politikai életünkkel volt a XVI-ik századtól kezdve a XIX-ik század közepéig. Veszélyben forgó nemzeti életünk leggazdagabb forrása hazafias lyránknak, mely a vallási küzdelmekből táplálkozva egészen a XVlI-ik század közepéig, elválaszthatatlan a kor általános irányától. De nemcsak a lyra, az epikai költészet is e forrásokból merít a XVI. és XVII. században, míg azután a vallási küzdelmek csilapultával a kurucz korban csak a nemzeti élet viszontagságai ihletik költőinket. Érdekesen világítja meg Arany László a nemzeti küzdelmek hatását a XVII. század költőiben, kivált Gyöngyösi Istvánban, a kinek politikai felfogása a kényszerítő körülmények hatása alatt nagy változáson ment át. Pedig Arany László még nem tudta, hogy az » Az ki régen fegyvert fogott hazájáért« kezdetű éneket szintén Gyöngyösi írta. A nemzet mély fájdalma a XVIII-ik század közepéig viszliangzik költészetünkben, onnantól fogva a század vége feléig a szegény elnyomott jobbágyság panasza. Majd a nyugati műveltség beáradása a szatírának kedvez, a mely különben a vallási küzdelmek kora óta mindig lövöldözte nyilait mindazokra, kik akár a vallás, akár a politikai élet