Századok – 1903

Történeti irodalom - Éble Gábor: A cserneki és tarkeői Dessewffy család. Ism. Karácsonyi János 755

756 TÖRTÉNETI IRODALOM. lapot) szentel e derék hazafi érdemes, de különben csendes pályafutásának, s meglátszik az előadás melegségén, hogy ez életrajz nem csupán a szerző gondolata, hanem egyszersmind a fiúi kegyeletnek is munkája. Azonban a sokkal magasabbra emelkedett tartceöi ág is kellő méltatásban részesül. Egymásután vonulnak el szemeink előtt a vitéz Dessewffyek : az altábornagyok, tábornokok, vezérőrnagyok, ezredesek. Következnek díszes sorban a grófi ágon az irodalom, politika és gazdaság terén oly nagy érdemeket szerzett, minden magyartól nagyrabecsült hazafiak. Családtörténeti szempontból nagyon érdekes, a mit a szerző hosszas utánjárással a francziaországi Dessewffyekről megállapított. Megszerezte ezen idegenbe szakadt ág összes ivadékainak élatrajzi adatait. A magyar névnek ott is becsületet szereztek e Dessewffyek, s ha nem nyerték is meg hivatalosan, de megérdemelték a tőlük jóhiszemüleg fölvett és Francziaországban el is ismert grófi czímet. Utoljára a cserneki uradalomnak 1692 után bekövetkezett sorsát mondja el a szerző. Ez azonban a Dessewffy család történetét épen nem érinti, mert — sajnos — a család ősi birtokát sohasem kapta vissza. Jogtörténeti szempontból nagyon jelentős volna tudnunk, miféle okokból utasította el a Neoacquistica Commissio vagy a királyi tábla a Dessewffyek nyilvánvalólag jogos követelését, de erről a szerző nem szól semmit. Két meglepő, bár csupán, a mű használhatóságát előmozdító újítással is találkozunk Éble Gábor könyvében. Hogy ő a roppantul szétágazott család tagjait nyolcz külön táblán mutatja be, ez nagyon természetes és régi dolog. De szerzőnk e táblákat nem szorította a könyv lapjai közé, hanem könnyen kezelhető alakban műve végéhez csatolta. így azután, midőn valaki az egyes ágakról szóló fejezeteket olvassa, könnyen maga elé terítheti mint valami térképet az illető ágnak tábláját s figyelemmel kisérheti a szerző előadását. Ez pedig a megértést nagyon előmozdítja. A másik újítás az, hogy a névmutatóban nemcsak fölsorolja a család tagjait és a velők házassági összeköttetésben állókat, hanem azt is megmondja mindegyiknél, hogy hányadik táblán s ott is hányadik ízen fordúl elő, úgy hogy a keresett családtagot vagy annak családi összeköttetését akárki rögtön föllelheti. Nagy nyereség ez ott, a hol 1410 családtagról van szó. Meglátszik azonban a munkán, hogy szerzője eddigelé csak a XVIII-ik és XIX-ik századok történetével foglalkozott behatóbban, s így a régi századok jogszokásaival, embe-