Századok – 1903

Történeti irodalom - Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Ism. Dedek Crescens Lajos 63

67 .TÖRTÉNETI IRODALOM. ható ismertetését. Tudjuk, hogy történetünknek egyik legvitásabb pontja a vármegyei szervezet kérdése. Sok kiváló történetírónk foglalkozott már e kérdéssel. Szerzőnk a feldolgozott történelmi adatok s az elhangzott nézetek alapos tanulmányozása alapján, tisztán jogi szempontból szól a tárgyhoz és alkotja meg a régi vármegyének, mint a vidéki kormányzat és törvénykezés szervének képét. Ahoz a nézethez csatlakozik, mely szerint a vármegye, mint királyi kormányzati szervezet, a nemzetségek által meg nem szállott területeknek a királyi jog alá helyezése czéljából alakíttatott. Ebbe tehát a nemesek kezdetben, legalább közvetlenül nem vonattak be, hanem csupán az úgynevezett nem nemes szabadok : a várjobbágyok, szállónépek, várnépek és szabad földművelők. Ezen vármegye egységes szervezettel bírt, s így várkerületekről, meg külön politikai megyékről jogilag szó nem lehet. Igen érdekes jogi momentumokat látunk a városok és a városi önkormányzat, a földesúri hatóságok és a mentelmi joggal felruházott területek, meg a külön joggal bíró népek, a kunok és szászok viszonyairól szóló, valamint a hadügyet és a pénzügyet tárgyaló fejezetekben. Mint összefoglaló fejezet érdekes a királyság és az egyház viszonyát ismertető, az egyetemes királyi kegyúri jogot meghatározó rész. Az Árpádok jogi intézményeinek keretén belül a nemzetségi kötelékről és a családatyai hatalomról, a cselekvő jogképességről, a házasság ősi alakzatairól, az adományrendszer alapelveiről és általában a vagyonjogról szóló részletek költik fel különösen érdeklődésünket. Becses része a műnek a harmadik korszak második fejezete, mely a királyság és a szent korona intézményét fejtegeti. Nagyon kívánatos lenne, ha a tudós szerző ezt a részt önállóan, kellő bevezetéssel ellátva, külön is megjelentetné, hogy így azok is tanulhassanak belőle, a kik különben az egész nagy munkát nem igen, vagy csak nehezen szerezhetik meg. Ismeretes dolog, hogy hazánk alkotmányára, a mi állami, sőt nemzeti önállóságunkra vonatkozólag mily téves, sokszor bántó nézetek vannak elterjedve. Nagy szolgálatot tehetne e kitűnő könyv ügyünknek, ha német és franczia fordításban is napvilágot láthatna és hozzájárulna az olykor talán inkább tájékozatlanságból, mint rosszakaratból származó tudatlanság eloszlatásához. Azzal az óhajtással zárjuk be vázlatos ismertetésünket, vajha Timon könyve a nemzeti érzés ápolása és nevelése, a nemzeti intézmények becsülése és szeretete körűi megteremné azokat a gyümölcsöket, melyeket tőle joggal várunk. DEDEK ORESCENS LAJOS. 5*