Századok – 1903

Értekezések - MOHL ADOLF: Szarvkő és urai - II. bef. közl. 713

SZARVKŐ KS URAT. 721 Minthogy az új kápolna csakhamar híres búcsújáró helylyé vált.1

) Stotzingen báró a kápolna közelébe 1649-ben még egy második kolostort emelt,2

) s azt hat szerzetes részére megfelelő alapokkal látta el.3) A búcsújárás föllendüléséhez sokban hozzájárult a pestis is, mely épen ezen esztendőkben: 1644, 16 45, 16464

) és 1649-ben5

) pusztította Kismarton vidékének lakosait. A jámbor alapítónak az új búcsújáró helyben nagy kedve tellett ; annál is inkább, mert a kis Loreto-kápolna körűi egykét év alatt egész kis falucska keletkezett, melyet a kápolna nevéről szintén Loreto vagy Lauretum névvel neveztek el. Maga János-Rudolf báró is a búcsújárás idején ott hagyta seibersdorfi kastélyát s a loretói kúriában (villa s. Joannis — Johanneshof) rendezte be lakását, hová a búcsujárók vezéreit rendesen asztalához hívta, felesége és anyósa pedig, nem hiába voltak magyarok, maguk szolgálták ki a jámbor vendégeket. 1645-ben született kis leányát is a Loreto-kápolnában kereszteltette meg.6) Stotzingen báró ez öröme azonban nem sokáig tartott. Nádasdy Ferencz, a híres vasi főispán, mint az egykori Kanizsai-javak örököse, már 1638-ban kezdette Szarvkőt visszakövetelni. Egyelőre ugyan eredménytelenül, azonban a viszonyok csakhamar kedvezően alakultak. A mit már az 1609, 1622 és 1625-iki törvényczikkek elhatároztak és sürgettek, az 1647 : 71. t. cz. alapján szerencsés befejezést nyert. Kismarton, Szarvkő, Kőszeg és Borostyánkő várakat uradalmaikkal együtt Magyarországhoz visszacsatolták, s e visszacsatolást utóbb az 1649: 25. 40. és 41. t. czikkek is szentesítették. A fönti végzések alapján a magyar kir. biztosok 1647 szept. 26-án kezdették meg Kismartonban az elzálogosított határszéli magyar uradalmak visszacsatolását, »protestantibus soleninissime commissariis austriacis.« Nádasdy is résen volt. Megelőzőleg már a szarvkői földesúrnak fölajánlotta még a Kanizsaiak idejéből származó 400 arany zálogösszeg lefizetését. Stotzingen bárónak esze ágában sem volt ezt elfogadni. A grófot, ki már a szomszédos Pottendorfnak is ura vala, ez nem hozta zavarba. Aznap mikor a ') Mohi A. Der Gnadenort Loreto, 29. 1. 2) Orsz. Levéltár: Hist. prim. orig. cap. 11. 3) U. o. fasc. D. *) Mohi A. Der Gnadenort Loreto, 121—122. 11. — V. ö. Böheim : Chronik von "Wiener-Neustadt, II. 69. 1. *) Orsz. Levéltár: Acta Servit. 263. sz. Diarium, 1720. nov. 21. 6) Stotzingi plébánia levéltára : Ker. anyakönyv.