Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Kázmér lengyel király családi élete 693

NAGY KÁZMÉK LENGYEL KIlíÁLY CSALÁDI ÉLETE. 105 leliet, Kázmérnak nem lévén meg a bátorsága a pápai engedelem követeléséhez, Lajos királyra, mint kevésbbé elfogult rokonára bízta a kényes ügy elintézését. Lajos nem késett nagybátyja e meggondolatlan óhajtását betölteni, hogy ezzel kedvét keresse, mert ő is, anyja is számított arra, hogy a pápa kívánságukat teljesíteni nem fogja és sem Kázmér házasságát Adelheiddal föl nem bonthatja, sem a Hedviggel való friss házassághoz az engedelmet meg nem adhatja. Caro e fölfogásából nem csupán elfogultsága tűnik ki, hanem az is, hogy a történelmi adatokat gondosan nem mérlegelte, mint ezt a következőkben kimutatjuk. Adelheid ugyanis, alig értesült Kázmérnak Sagani Hedviggel való egybekeléséről, legott újra szorgalmazta igazát a római curiánál. Más alig lehetett, ha ő nem volt, ki Kázmért arról vádolá, hogy azt híreszteli, miszerint a római szentszék döntött Adelheid ellen megindult válóperében és engedelmet adott neki házasságot kötnie a sagani leánynyal, kivel hogy egybekelhessen, mert rokona, pápai dispensatiót is nyert. Orbán pápa keményen megrótta e »becstelenséget« (tantam inhonestatem), és miután meghagyta Egyednek, a Hegyi szent Márton egyház bíborosának,1) ki előtt Adelheid pere folyt, hogy ez újabb kihágása miatt a lengyel királyt megfenyítse, írt Kázmér lengyel és Lajos magyar királynak, nemkülönben idősb Erzsébet királynénak, Kázmér nénjének. E három levél közül, mely tartalomra nézve nem sokat különbözhetett egymástól, csak a két utóbbit ismerjük, melyek egyikéből, a Nagy Lajoshoz intézettből a föntebbieket kivontuk. E levele végén a pápa Nagy Lajost, kiről hiszi, hogy ő is elitéli Kázmér eljárását, buzgón arra kéri : intse meg hathatósan a lengyel királyt, hogy föntebb említett, rászedett, valószínűleg bűntelen ágyasát (superinductam) eltávolítsa és Adelheidot fogadja vissza.2) A pápa leveleit — nem lehet kétség benne — Nagy Lajos és idősb Erzsébet királyné Kázmér tudomására juttatták. Kázmér azonban Hedvigtől megválni semmi-szín alatt nem akart. Csak a botrány érdekelte, mely a pápai szentszéknél folyó perből reá szállhatna. Ettől félt és főleg arra ') Egyed bíboros nem Albornoz. mint azt Fraknói (Magyarország összeköttetései a római szent-székkel, I. 248.) hamarjában jelzi, mert Albornoz soha sem volt a Hegyi szent Márton egyház bíborosa, hanem előbb a szent Kelemené, utóbb (1365 óta) a Sabinaié. A szóban forgó Egyed Aycelin (le Montaigu lehetett. (Eichel: Hierarchia, I. 19.) a) Theiner : Monum. Hung. II. 72. — Monum. Polon. I. 560. dd. Avignon, 1365. szept, 29.