Századok – 1903
Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Kázmér lengyel király családi élete 693
NAGY KÁZMÉK LENGYEL KIlíÁLY CSALÁDI ÉLETE. 105 valamely háborgás miatt (ex quadam turbatione) elvált és mind e napig elváltán él, a mi miatt pör is foly a római curián. A pápa igen óhajtja a kibékülést a házasfelek közt és kéri a lengyel királyt, hogy legalább népére való tekintetből, mely trónörökös után vágyik, béküljön ki őszintén a királynéval. Értesíti egyúttal, hogy Íratott a királynénak és atyjának, a hesszeni tartományi grófnak is : adják meg haladéktalanúl, a mivel neki, Kázmér királynak tartoznak. Csakugyan egy kelet alatt ment levél Adelheidhoz, »Lengyelország királynéjához«, melyben arra inti a pápa, hogy ha — mint remélli — igyekezete czélt ér és a király őt visszafogadja, köteles alárendeltséget, engedelmességet, tiszteletet tanúsítson királyi férje iránt és azon legyen, hogy kelengyéjét adják ki s a királynak tett egyéb Ígéreteket töltsék be. Ez utóbbi pontot főleg Hesszeni Henrikhez czímzett levelében említi a pápa, hogy mint atya mindent elkövessen a kibékülés érdekében, és ha mivel a királyné hozománya fejében netalán még tartoznék, azt haladéktalanúl adja meg, nehogy az ő hibájából dőljön dugába a pápa igyekezete.1) Mi, vagy ki indította rá a pápát, hogy a lengyel királyi házasfelek kibékíilése érdekében a föntebbi leveleket írja ? vájjon proprio motu, a magyar királyi udvar, a lengyel főurak, vagy a hesszeni gróf kérelmére tette-e ezt? — meg nem határozhatjuk; valószínű mégis, hogy Lengyelország részéről indult meg a mozgalom, a mennyiben a pápai levelek vivője Pacoslai János lengyel nemes volt, és a Kázmérhoz írt levélben hivatkozás történik arra, mennyire búsúl a lengyelség, hogy királyának nincs fhiörököse, ki után annyira vágyódik. Hatása azonban a pápai leveleknek nem volt, Kázmér tovább is idegenkedett feleségét visszafogadni. De talán pedzette a gondolatot : hátha mégis fiai születhetnének valamely friss házasságból, valamint hogy — mint láttuk —- voltak törvénytelen fiai. Útját állotta ezen gondolata megvalósításának, hogy már ismételve, legutóbb 1355-ben is kötelezte magát, hogy királyi utódáúl Lajos királyt, ennek fi utódok nélkül történhető halála esetére öcscsét István urat, illetőleg ennek fiát János herczeget fogadja trónja örökösévé.2 ) Nagy Lajos, midőn 1364 szeptemberében több fejedelem társaságában mint nagybátyja vendége Krakóban tartózkodék, megneszelte — úgy tetszik — Kázmér házasodó szándékát; 0 Theiner: Monum. Polon. I. 613—614. 1. 2) Naruszevicz : Hist, narodu Polsk. IX. 192. — Caro id. m. II. 301.'
