Századok – 1903
Történeti irodalom - Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Ism. Dedek Crescens Lajos 63
71 .TÖRTÉNETI IRODALOM. a magyar honfoglaláshoz legközelebb esik. a fuldai évkönyvek, a magyarokat avaroknak nevezi. Különben azt, a mi különbség volt — ha volt —- a magyar és avar közt, nem is volna nehéz kimutatni, mert hiszen Leo nélkül is elég adatunk van a magyarok szokásairól és hadviseléséről. Ilyesmit bizonyítani azonban Gyomlay Gyula meg sem kisérti. Nehéz is volna, mert ha ez elszórt, hol nagyobb, hol kisebb terjedelmű adatokat vizsgáljuk, nagyon kevés lesz Leo tudósításában, mit meg ne erősítenének, olyan pedig nincs — én legalább nem emlékszem olyanra — a mi vele ellenkeznék. Azt hiszem tehát, hogy Gyomlay Gyula értekezése után sincs oka a magyar történetírásnak, hogy szegény bölcs Leot kútfői sorából kitörölje. Ha nem is tekinti olyan egyetlen, standard work-nak, milyennek Salamon Ferencz akarta feltüntetni : használni fogja, mint eddig; sőt, ha Gyomlay Gyula megállható gáncsait tekintetbe veszi, még nagyobb lelki megnyugvással fogja használni, mert ha csak ez a hibája Leónak, úgy első rangú kútfőnknek kell tekintenünk. PAULER GYULA. Magyar alkotmány- és jogtörténet, tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére. Irta Timon Ákos. Budapest, 1902. Politzer Zsigmond és fia. 8-r. IX, 676 1. Nem tudunk az újabb időkben jogi oktatásunk történetéből fontosabb mozzanatot a magyar alkotmány- és jogtörténet egyetemi tanszékének felállításánál. Ezzel vált lehetővé, hogy a magyar jogász ifjúság, a többé-kevésbbé meddő egyetemes excursiók helyett, a hazai jogintézmények termő talajára lépjen s azok nemzeti légkörében erős nemzeti irányú jogérzéket szívjon magába; hogy lássa a magyar alkotmányt a maga teljes fenségében, csodálatos egységében, logikus fejlődésének megragadó varázsában; lássa, hogy alapjai erősek és mélyek, a mint erős és mélyenjáró volt az alapító nagy király akaratereje, áttekintése, szervező képessége; hogy oszlopai hatalmasak, ívezetei merészek, a mint hatalmas és bátorlelkű volt a nemzet, mely megalkotta; lássa, hogy szerkezete bámulatos, minden ízében nemzeti, hogy hivatása az örökkévalóság, hogy emelője a nemzeti öntudatnak, egyetlen palladiuma a nemzetnek. És ha az újabb nemzedék megértette igazán, hogy a magyar szívben, magyar elmében miért domborodott ki kiválóképen a jognak szinte makacs szeretete, s ha elmondhatjuk, hogy az ezeréves magyar alkotmány tudata, mi eddig jóformán sejtésszerű köztudat volt, tudományos rendszer lett : akkor igazolva van az a várakozás, melyet a magyar alkotmány- és jogtörténet tanszé-