Századok – 1903

Tárcza - Szláv történeti szemle - Kwartalnik historyczny - 680

TÁRCZA. 681 ellen s végűi megtiltják az aranynak és ezüstnek a külföldre való kivitelét. De az üdvös intézkedések végrehajtására szükséges anyagi erők hiányában a törvényeket egyelőre fel kellett függeszteni, sőt a pénzügyi zavarokat még növelte a szerencsétlen hadakozás, melynek költségei újabb adósságokkal terhelték az országot, akkor, mikor a rendes bevételek különben sem fedezték a kiadásokat. Rendkívüli bevételekről kellett tehát gondoskodni, s erre nem volt más mód, mint a pénzek újabb reductiója. Látszólag kicsiny összegekről volt szó, mert pl. az 1658 évi országgyűlés csak 150,000 arany forint nyereséget szavazott meg a kincstárnak, de az volt a baj. hogy ezt a 150,000 frtot a forgalmi pénzekből kellett kicsikarni. Ezzel a veszedelmes művelettel foglalkozik az 1659-ben megjelent Considerationes monetales czímű röpirat, mely kimutatja, hogy az állam 24 arany forint értékű egy márka ezüstből mintegy 50 frtot veret ki, már pedig az ilyen gazdálkodás gonoszabb a háború pusztításainál. E mellett a pénzverés ismét magánvállalattá lett, s míg a pénzverők rengeteg hasznot húznak, addig a közérdek szenved. Ellensúlyozásúl most két millió értékű rézpénzt akartak forgalomba hozni, noha a szakemberek kimutatták, hogy már a rézpénzek sem felelnek meg értéküknek. A terv mégis keresztülment, sőt Boratini mint pénzügyi fővállalkozó 5.250,000 forintnyi jó pénz verésére nyert szabadalmat, a miből három millió a kincstárt illeti, a többi részint a költségek, részint adósságok fejében a vállalkozóé marad. Az erre vonatkozó szerződést már a rendek is aláírták, mikor Tynff nevű vállalkozó új tervet adott be s kieszközölte, hogy 60•—80 százalékkal redukált értékű pénzt verjenek. Dat pretium servata salus ! volt a jelige, mely azután az ezüstpénzen is szerepelt mint körirat. Ilyen pénzt mintegy hét millió forint értékben bocsátottak ki, s ekkor kiderült, hogy ebből az államkincstár bevétele jóval kisebb mint várták, és ezt a bevételt is hamarosan felemésztették a háborúk ; az államadósság tehát nem csökkent, az ország ellenben gazdaságilag tönkre jutott. — Prochaska Antoni egy érdekes czikkelyben : A társadalom. védelme cz. alatt, várnai Ulászló király korát tárgyalja. Garo (Liber Cancel! II. 238—241) közöl egy ismeretlen korú confoederatiós szerződést (compositio clenodiorum), melylyel Rembowski, Balzer s más írók ismételten is foglalkoztak, de keletkezésének körülményeit nem állapították meg helyesen, noha abban megegyeznek, hogy a szerződés a XY-ik századból való. Prochaska azt igyekszik kimutatni, hogy a confoederatiót a huszitismus terjedése által megingatott közrend védelmére 1438-ban. tehát Ulászló kiskorúsága alatt kötötték. Fejtegeti a huszitismus hatását Lengyelországban s az ez által előidézett zavarokat. Az orosz nemesség már 1424-ben nyiltan huszitának vallotta magát; később Wol-