Századok – 1903

Tárcza - Értekezések az iskolai Értesítőkben - 675

TÁRCZA. 679 protestáns ekklézsia volt. Thúry tehát azt kutatja, hogy kik lehettek e területen a reformáczió első terjesztői. Ezek közül való szerinte Nagybánkai Mátyás, 1562-től pedig Huszár Gál, kinek azonban már a következő évben menekülnie kellett ; fontos szerepe volt Bornemisza Péternek is. A szerző valamennyinek életrajzát adja. Az értekezésre csak az a megjegyzésünk, hogy Podmaniczky István nyitrai püspökről mást tud a történetírás. PÓZNA JÓZSEF : Gróf Esterházy Miklós nádor politikai szereplése és jelentősége. (Lévai kegyes-r. kath. főgymn. Ért. 3 — 73. 11.) — A »három nagy magyar« egyikének, a mozgalmas XVII. század kiváló politikusának életrajzi adatai sokkal ismertebbek, hogysem azokat e rövid ismertetésben ismételnünk kellene, s így a szerző dolgozatát inkább csak alaki oldaláról nézzük. Altalános bevezetés, rövid életrajz után, a szerző három szempontból tárgyalja Esterházy politikai szereplését és jelentőségét : u. m. politikáját a trón érdekében Bethlen Gábor politikájával ellentétben 1629-ig; majd Pázmány Péterrel egy czél felé törekvő politikáját ennek haláláig ; végül politikáját I. Rákóczy György idejében. A tárgyalási mód megfelelő, csak az az egy hibája van, hogy az életrajzot egészen külön adta, s így hőse politikája tárgyalásánál minduntalan ismételnie kell az életrajzi adatokat, a mi pedig könnyen elkerülhető lett volna, ha az életrajz keretében oldja meg feladatát. Főforrása Szalay László munkája. Sajnálnunk kell, hogy Pázmány, Bethlen és Esterházy levelezéseit nem aknázta ki jobban ; ügyesen írt dolgozatának értékét ezzel mindenesetre emelte volna. PORST KÁLMÁN : Az erdélyi fejedelemség önállósága megszűnésének oka és következményei. (Kiskun-félegyházi városi kath. főgymn. Ért. 1—63. 11.) — Az értekezés, czímének megfelelően, két, bár nem arányos részből áll. Az elsőben a fejedelemség megszűnésének okait fejtegeti. A szerző szerint Erdély léte a törökök hatalmától függött ; mindaddig, míg a törökök birtokában volt hazánk nagy része, Erdély hatalma is szilái'd alapokon nyugodott ; akkor tehát, mikor a tizenkét éves u. n. felszabadító hadjáratban megsemmisült a törökök hódító ereje s hazánk felszabadult, szükségképen tönkre kellett mennie az önálló erdélyi fejedelemségnek is. Erdély bukását azonban belső okok is siettették ; így az az anyagi romlás, melyet II. Rákóczy György szerencsétlen lengyelországi vállalata idézett elő, továbbá Apafinak korlátolt politikája. A guberniummá silányult ország — bár utóbb nagyfejedelemség czímet adtak neki — nem volt egyéb, mint a bécsi kormánynak alárendelt provincia, hol vége lett a politikai és lelkiismereti szabadságnak. Az erdélyi fejedelemség megszűnésének — mit a szerző külön fejezetben