Századok – 1903

Tárcza - Kállay Benjamin nekrologja 668

668 TÁRCZA. «lé tárd. Ebben is a lelkedet átható igazságérzet parancsszavára hallgattál, s meg voltál gyó'ződve, hogy így jársz legközelebb a természethez, melytől a mintát vevéd. Sohasem számítottál hatásra ; feltűnés és csillogás nélkül írtál ; mint a hogyan beszéltél, mint a hogyan jártál-keltél az emberek között. Gondolatodban sem volt, hogy keresd a kitüntetést. De boldogított, ha e kitüntetés magától megjött. Önérzetesen, megtisztelve fogadtad azt. Az Akadémia, melyet a történettudománynyal együtt lelked mélyéből bálványoztál, levelező, rendes és igazgató-tagsági választásain kívül osztályelnökséggel, több elsőrangú jutalommal, kétszer a legtöbbel a mit adhatott : a nagyjutalommal, a Történelmi Társulat alelnökséggel ismerte el emberi és írói mivoltod kiválóságát. S a mi fő, mindenik úgy tekintett Keád, mint egyik dönthetetlen oszlopára, a kinek tudására és jellemére még évtizedeken át számíthat. Egy váratlan pillanat és jaj ! ... . eltűnt ez a remény. Gyászolunk, de megnyugszunk abban, a mit megváltoztatni nem tudunk. Neked is ez volt életelved, naponta hirdetted. Majd igyekezünk ezt követni .... s vigasztalást keresünk emberi szép pályafutásod szemléletében. Ezzel búcsuzunk. Megköszönjük Neked értelmed és jellemed nagyértékű gyümölcseit : mesteri műveidet, melyekkel szorgalmadból megajándékoztad nemzetedet ; a kötelességtudás és igénytelenség, a határozottság és gyöngédség, a magas erkölcsi világnézlet és lelki vidámság nemes látványát, melyet előttünk naponta feltüntettél. Megbecsüljük e drága hagyományokat, mint nemzeti kulturánk és közéletünk tiszta forrásait, melyek, minél többen merítnek belőlük, annál bővebben buzognak. Ezzel a fogadással bocsátunk, fáradhatatlan társunk, az örök nyugalom útjára. Isten veled, pihenj csendesen ! Ennek elhangzása után az Országos Levéltár tisztviselői kara nevében Ováry Lipót mondott még rövid búcsúbeszédet, mire az egész gyászoló gyülekezet meghatottan kísérte közeli sírjához a halottat. A sírbolt bezárult fölötte, de a sírbolt fölött mindenkor tiszteletben fog élni emlékezete ! KÁLLAY BENJAMIN 1839. decz. 22. — 1903. jul. 13. Alig tettük sírjába a dicső Árpádok nagyérdemű történetíróját, újabb gyászhír — nem kevésbbé váratlan és nem kisebb veszteséget jelentő — döbbentette ineg szívünket. Kállay Benjamin tagtársunk, Magyarország és Ausztria közös pénzügyminisztere, Bosznia és Herczegovina kormányzója halt meg Bécsben, julius 13-án. Két ország gyászolja benne a gyakorlatban és elméletben egyaránt nagyképzettségű államférfiúi, az eszméket megvalósító politikust, a ki újságíró és ^diplomata, történettudós és törvényhozó, nemzetgazda és adminisztrátor volt egy személyben. Mi a történettudóst tiszteljük emlékében, a ki mind irodalmi, mind politikai