Századok – 1903

Tárcza - Pauler Gyula nekrologja 665

TÁRCZA. PAULER GYULA 1841. máj. 11. — 1903. juí. 8. Alig pótolható, soha eléggé nem fájlalható az a veszteség, mely a nyár elején Pauler Gyula alelnökünk váratlan elhunytával ért bennünket. Kevés szenvedés után julius 8-án halt meg badacsonytomaji nyaralójában, hová csak négy nappal azelőtt utazott el néhány heti nyári pihenőre körünkből. Ki hitte volna, hogy rövid üdülés helyett a sír örök nyugodalma várja őt, kitől joggal várt még sokat a magyar történettudomány. Méltán siratja családja, méltán gyászolja a tudós világ és méltán a Magyar Történelmi Társulat, melynek egyik lelkes megalapítója, kezdettől fogva állandóan munkás választmányi tagja, öt esztendő óta vezető alelnöke s mindenkor dísze és büszkesége vala. Már kora fiatalságában a tudományos pályához vonzották hajlamai, nagynevű atyjának példája. Oly kortársak és barátok, mint Hajnik Imre, Szilágyi Dezső, Grünwald Béla társaságában nemesült lelke, fejlődött szelleme. Történelmi dolgozataival hamar magára vonta a tudós körök figyelmét. A boldog emlékezetű Horváth Mihály különös jóakaratával, a m. tud. Akadémia 1870-ben levelező tagsággal tüntette ki. 1874-ben felhagyván az ügyvédi gyakorlattal, mint országos levéltárnok az akkor szervezett Országos Levéltár élére lépett s ettől kezdve — a hivatalos teendők ellátása mellett -— teljesen tudományos hivatásának szentelte életét. Ez időben írta első nagy munkáját : Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése történetét (Budapest, 1876) két kötetben, melylyel az Akadémián (1877) rendes tagsági széket, majd (1881) nagyjutalmat nyert. Ezzel a munkájával alapította meg történetírói hírnevét. Másik főműve : A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt, mely szintén két kötetben tizenhét évvel később jelent meg tőle az Akadémia kiadásában (Budapest, 1893) s nem-