Századok – 1903

Történeti irodalom - Bunca Ágoston: Vechile episcopií românesci a Vadului; Geoagiului; Silvaşului şi Belgradului. – Episcopi Petru Paul Aron şi Dionisiu Novacovici. Ism. Görög Ferencz 649

TÖRTÉNETI IRODALOM. olvasóra fog találni, mert Denis a magyar dolgokról is csak beható tanulmány alapján szól ; a magyarok történetét kitűnően ismeri, a mit különben a Lavisse és Hambaud-féle világtörténetben a honfoglalástól a mohácsi vészig terjedő korszakról írt fejezetei is eléggé bizonyítanak. Még csak azt jegyezzük meg, hogy Denis a cseh neveket francziásította. azaz nem a cseh -orthographiât követi, hanem mindig phonetikus átírást ad : Ghafarjik, Palatsky, Havlitchek. Tehélakovsky, sőt a német neveket is így írja néha : Pouchmayer. A cseh városokat következetesen cseh nevükön adja, a mi jogos ; de miért tekinti Nagyszombatot is szláv városnak (Tirnava = Tyrnau, I. 424. és II. 222.), .miért ír egyszer Presbmrg-ot — a mi még menthető, mert ezt a francziák értik másszor meg Pozoun-1 (II. 222.), azonban soha Pozsony-1 ? Bethlen Gábort franczia szokás szerint többízben Gábor-mik nevezi; egyszer Betlüem- nek. (I. 15.) Ámde mindez apró vétség; nagyobb kár, hogy névmutatót nem adott munkájához. KONT IGNÁCZ. Vechile episcopü románesci a Vaduluï (üév), Geoagiului (Felgyógy), Silvasului (Szilvás) si Bèlgraduluî (G-yulafehérvár). Irta Bunea Ágoston. Balázsfalva. 1902. Gör. kath. papnövelde kny. 8-r. XII. 152 1. Episcopi• Petru Paul Ar on si Dionisiü Novacovicî, sau istoria românilor transilväneni delà pänä la 1764. Cu 250 documente romane, maghiare. latine, francese. italiane si germane, publicate in întregime on ín extras. (Áron Péter Pál és Novákovics Dénes püspökök vagy az erdélyi oláhok története, 1751 1764-ig.) Irta Bunea Ágoston. Balázsfalva. 1902. Érseki kny. Sagy 8-r. XIX. 498. 1. ' Az erdélyi oláhok története teljesen össze van forrva egyházuk történetével; életük úgyszólván csak ott nyilvánult meg, mert politikai szereplésük nagyon csekély volt. így e két mű szerzője, ki különben az erdélyi oláh egyháztörténet egyik kiváló és termékeny írója, nemcsak egyháza, hanem saját faja szempontjából is jó munkát végzett, midőn oklevéltári kutatások alapján, a felvett korra vonatkozó adatok helyes felhasználásával, megírta egyháza s ezzel együtt az erdélyi oláhok történetét is a XV XYIII-ik században. Arra törekedett, hogy a történeti igazságokat tisztán adja elő, és nem fogadja el azokat a dogmákká lett valótlanságokat, melyeket oly bőven lehet találni az oláh történetírásban, mert a történetírónak nem szabad a történeti tényeket elferdíteni,