Századok – 1903

Történeti irodalom - Denis; Ernest: La Bohéme depuis la Montagne-Blanche. Ism. Kont Ignácz 641

644 TÖRTÉNETI IRODALOM. »La tâche était trop haute — úgymond Denis — et il y fallait des mains plus pures. Ceux qui, dès ce moment, préparaient l'avenir, c'étaient les fugitifs de l'Unité ou les humbles qui souffraient et mouraient pour leur foi, c'était la foule des paysans qui, suant sous le joug, disputaient à la barbarie le sol de la patrie. Waldstein, lui. n'était que le dernier type de cette oligarchie, égoïste et brutale, qui avait préparé la décadence du pays et qui l'avait conduit à sa ruine.« (159. 1.) III. Ferdinánd, Prága ostroma Königsmark által — a minek alkalmával a svédek a jelenleg Upsalában őrzött Ullilas kéziratot vitték el — és a westphaliai béke, a cseh nemzeti pártot végkép megtörik. Az emigráczióban mégis fenmarad még a morva testvérek tana; nehánv történetíró, mint Stransky és Skala, a nemzeti lét jogairól nem mondanak le, s a cseh szellem ekkor mutatja fel egyik nagyhírű képviselőjét, Amos Comeniust (Komensky), a ki négy évig Sárospatakon is tanított. Működésének beható ismertetésével végzi be Denis az első fejezetet. A második fejezet L'absolutisme catholique czím alatt Mária Teréziáig halad és a jezsuitákat hatalmuk tetőpontján, azaz Csehországot végleges szellemi elpusztulásában mutatja be. Megható jelenetekben adja elő a franczia író, mily eszközökkel éltek, hogy a cseh nyelvet és irodalmat, mely szerintök mindig haeretikus jellegű volt, a szó szoros értelmében kiirtsák. Az egyik jezsuita azzal dicsekszik, hogy életében 30,000 cseh könyvet égetett el! Mit ér ily tények ellenében a rend egyes tagjainak érdeme? Azt hangoztatják, hogy egyikök, Balbin, egy latin iratában : Dissertatio apologetica pro lingua slavonica praecipue bohemica, melyet közre nem bocsáthatott, Peltzel nyomatta ki 1775-ben, de azonnal elkobozták — először kelt síkra a cseh nyelv mellett; de mit használt az apologia, ha a rend az országot ősi vallásától és nyelvétől megfosztotta? I. Lipót jellemzése körülbelül egybevág azzal, a mit Beöthy A kos mond róla. »II n'avait aucune générosité de coeur et il traita sans pitié les adversaires que lui livra la fortune.« (289. 1.) Ezt — úgymond Denis — a magyarokkal szemben mutatta meg, kiket a császár »race dure et rebelle «-nek nevezett. De az üldöztetések daczára a magyarok sohasem mondottak le önállóságukról. A franczia szerző ezt a csehekkel szemben nyiltan bevallja, midőn igv szól : »Ce serait de beaucoup dépasser la mesure que de prétendre qu'à ce moment l'individualité politique de la Bohême est aussi nettement accentuée que celle de la Hongrie, et déjà apparaissent clairement les différences qui aboutiront au dualisme contempo-