Századok – 1903

Értekezések - WERTNER MÓR: Margit császárné fiai 593

606 WERTNER MÓK. bergi (fauquemberguesi) grófság urai is voltak, már az első keresztes hadjáratkor .Jeruzsálemben szerepelnek, hol Hugó nevű atyjokfia a galilaeai fejedelemséget kapta. 1148 körűi Falkenbergi Valter st. omeri várnagyra bukkanunk, ki III. Balduin jeruzsálemi király udvarában tartózkodott és néhány évvel később Tiberias iirnőjével való egybekelése révén a galilaeai fejedelemségre jutott. Özvegye II. Bajniond tripolisi fejedelemmel 1187) kelt egybe. Valter fiai anyjuk halála után a tïberiasi melléknevet vették fel. A négy fin közül Hugó és Rudolf keleten maradtak, míg Vilmos és Ottó (ez utóbbi templarius volt) Flandriába tértek vissza, hol Vilmos Avesnes Miklós leányával Idával lépett házasságra. E házasságból öt fiu és hat leány származott. Vilmos, a liuk legidősebbike, atyját követte a st. omeri várnagyságban, és meghalt a nélkül, hogy gyermekeket hagyott volna maga után. A várnagyság erre szintén Vilmos nevü öcscsére szállott, a kinek azonban szintén nem maradt fiuörököse. Miután halálakor egyetlen egy tin test vére sem élt már, s az egyiknek. Miklósnak utódai keleten tartózkodtak, a st. omeri várnagyság és a falkenbergi grófság Ayre Philippon lovagra szállott át. ki Vilmosnak Beatrix nevű nővérét bírta nőül. Vilmos többi testvérei közül Jakab és 1. Miklós keletre mentek. Jakab (1204—1219) ott tekintélyes birtokokat szerzett, de két ízben kötött házasságából nem született gyermeke. I. Miklós Takabbal Konstantinápolyba került, valószínűleg (flandriai) IX. Balduin császár kíséretében, a mint ezt Jakabra nézve határozottan tudjuk; ott Thebae vidékén nagyterjedelmű birtokokhoz jutott és — mint már láttuk — az özvegy magyar királyleányt Margitot, Thessalonichi királynéját vette nőül. Sem az egybekelésnek, sem elhalálozásának évét nem tudjuk. Csak az bizonyos, hogy az 1210 máj. 2-án Bavennikán kötött szerződést, mely az egyházak és a thessalonichi királyság világi hűbéresei közötti viszonyt rendezte, többekkel együtt aláírta, a miből következtethető, hogy ő már akkor Thessalonichi királynéjának férje volt. Utoljára találkozunk vele 1212-ben, midőn a Brindisi melletti prémontrei kolostornak Hermokastron nevű falut adományozza. Halála mindenesetre