Századok – 1903

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Jeromos 38

54 MÁRKI SÁNDOR. Ezechiel magyarázásában őt magát is megakasztották a saracenus barbárok, kik »árviz gyanánt« árasztották el Egyiptom határait, Palaestinát, Plioeniciát, Syriát, úgy hogy »Krisztus kegyelméből alig szabadúlhatott kezeik közöl.« A hajdan gazdag nemesek mindenfelől mint koldusok menekültek Betlehembe, s mivel nem segíthetett rajtuk, együtt sírt velők. De ilven nyomorúságok közt is teljesítette egy Principia nevű leány kérését, hogy elkészítse szent Marcella síriratát. Ekkor írta leveleit Rusticus szerzeteshez, melyekben a szegénységet, mint szerzetes-erényt, elsősorban ajánlja figyelmébe; »mert hiszen úgymond — a mostani idők nyomorúságai, a fegyverek örökös csattogása közt, úgyis elég gazdag, kinek legalább kenyere van.« Gaudentiuslioz írt levelében pedig arról panaszkodik, hogy »roskadozik a világ ; a híres várost, a római császárság fejét tűzvész pusztította el ; nincsen hely, hol római menekültek nem volnának.« Ilyen elkeseredett hangulatban fejezte be (413) Ezechielhez írt magyarázatait. Hírnevétől vonzatva, Orosius Hispániából jött hozzá, hogy döntsön a lélek eredetéről szóló vitában, melyet kora tudósai jobbadán Origenes szellemében tárgyaltak s melyről szent Ágoston, kihez először fordult, nem akart nyilatkozni, hanem maga is (415) Jeromos véleményét kérte ki. Jeromost azonban akkor Pelagiusnak Palaestipában terjeszkedő eretneksége foglalkoztatta s így nem is adhatta meg a kívánt választ. Pelagius tanításait a jeruzsálemi egyházak egy része is helyeselte. Jeromos megvetette »a kásán hízott skótot«, a kivel különben Palaestinában személyesen is találkozott. Jeremiáshoz 41 6-ban írt commentariusaiban őt nyíltan hazugnak nevezte, majd Ktesiphonhoz intézett levelében és dialógusainak három könyvében is élesen támadta. így történt, hogy a pelagianusok, mialatt Joannes jeruzsálemi püspök Liddában 14 palaestinai püspökkel zsinatot tartott, bosszúból fölégették Jeromos betlehemi monostorát s kevésbe múlt, hogy magát Jeromost is meg nem ölték. Vigasztalása az a levél volt, melyet Innocentius pápától kapott s melyhez hasonló levél érkezett Aureliushoz és Joannes püspökhöz is (417). Ennek mégis volt annyi hatása, hogy Pelagius hívei csak Joppére szorítkozhattak, hol »jobb idők« jövetelére vártak. Jeromos hívei Catilina-féle embereknek tartották őket. De Jeromos Jeruzsálemet is a romlott helyek közé számította. A hogy szent Ágoston írta, Jeruzsálemben Nabukadnezár uralkodik s nem akarja meghallgatni Jeremiás tanácsait. Elkeserítette, hogy meghalt Julia Eustachion is, ki anyjának Paulának halála után a betlehemi apáczazárda