Századok – 1903

Tárcza - Szláv történeti szemle - Kwartalnik historyczny - 581

TÁRCZA. öfi581 szabadelvű. Possevino megütközik azon, hogy a főpapok a főkapitány lakomáin jelen vannak, hol az asztali áldást lutheránus pap mondja. Mathesy István leleszi prépostot valósággal kiközösítette az egyházból, mikor megtudta róla. hogy jelen volt a főkapitány leányának egy protestáns vallású emberrel tartott menyegzőjén. — Békési Emil négy közleményben (7. 8. 9. 10. füz.) folytatja és befejezi Magyar írók Hunyadi Mátyás korából czírnű ezikksorozatát, negyvenkét író életrajzát és munkáit állítván össze nyomtatott források , alapján. — Hornig Károly báró (9. 10. füz.) egyik elődének, Bíró Márton veszprémi püspöknek 1751 — 1758-ig vezetett naplóját ismerteti. A naplóíró püspök az akkori országgyűlési tárgyalások eseményeit vetette papirra, de a naplók szokott érdekessége nélkül. Egyéniségének két sajátossága azonban kitetszik írásából : mint szónok, czikornyásan bőbeszédű ; mint hazafi, túlontúl loyalis. — Megemlítjük még Szeghy Ernő tanulmányát (7. 8. füz.) a buddhismusról, továbbá Trikál József értekezését (9. 10. füz.) az Unam Sanctam bulláról, s végűi Melles Emil czikkét (10. füz.) az oláh liturgia kialakulásáról. — A könyvismertetések rovatában Margalits Edének Horvát történelmi repertórium (II. köt.). Békefi Remignek A pásztói apátság története (II. III. köt.), Sörös Pongrácznak Forgách Ferencz esztergomi bíboros. Császár Mihálynak A magyar művelődés a XV-ik században cz. munkáik és A pannonhalmi főapátság története (I. köt.) vannak méltatva. SZLÁV TÖRTÉNETI SZEMLE. 1900—1901. — KWARTALNIK HISTORYCZXY. Red. Aleksander Semkowicz. Lemberg, 1900. XIV. évf. 1—4. füzet. Az évfolyam 1. füzetében Potkanski Karol értekezik a Piastok, illetőleg a Piast név eredetéről. Sorra veszi az eddigi etymologiai fejtegetéseket s vizsgálja, mennyiben felelnek meg a krónikák magyarázatainak. A legtöbb régi szófejtés szerint a név eredetileg gúnyos jelző lehetett, mint pl. . . . »dictus Pasth, quia erat statura brevis sed robustus« — vagy . . . »poloni partem rotae quae in axe volvitur truncam et crassam Pyastham appellant.« E magyarázat valószínűségét támogatja az a körülmény, hogy Piast, mint hely- és családnév a XIV—XV. században is gyakori, még pedig nemcsak Lengyelországban, hanem Oroszországban is ; kérdéses azonban, vájjon Piast mint történeti személy valóban élt-e, s a nevéhez fűződő események valóban megtörténtek-e ? Semmi hiteles adat nem támogatja szereplését, csak a jórészt megczáfolt krónikák jegyezték fel nevét ; de feltűnő ezek-