Századok – 1903
Tárcza - Vegyes közlések - Thirring Gusztáv értekezése népesedésünk mult századi kútforrásairól 568
576 TÁRCZA. egyik leghivatottabb művelője tartott előadást, melynek tárgya volt : a buddhismus hatása az iszlámra. Bevezetésül hálás kegyelettel emlékezett meg Körösi Csorna Sándorról, a kinek szenvedésekkel teljes élete korszakot jelent a keleti népek kultúrájának ismeretében s kutatásai először vetettek fényt a tibeti buddhismus sajátságos alakulására. Tárgya fejtegetésében onnan indult ki az előadó, hogy India és Arábia közt már az iszlám keletkezése előtt is volt érintkezés, a minek bizonysága az a sok kölosönszó, mely a szanszkritból került az arab nyelvbe. Sorra vizsgálta ezután azokat a hatásokat, melyeket Buddha tanai és philosophiája az iszlám világára, sőt az arab tudományosság révén a nyugati keresztyén népek műveltségére is tettek ; végül pedig azt fejtegette, hogy a buddhista népies hagyományok mikép alakultak át az iszlámban. Április 6-án a második osztálynak volt ülése, melynek alkalmával Földes Béla rendes tag a társadalom-erkölcsi problémáról szóló tanulmányával foglalt széket. Thirring Gusztáv levelező tag pedig szintén székfoglalóül, népesedésünk mult századi kút forrásairól értekezett. Az első osztály május 4-iki ülésén Kunos Ignácz 1. tag Sismanov Iván szófiai tanárnak a bulgár név eredetéről szóló tanulmányát ismertette, mely annál inkább érdekelhet bennünket, mivel tárgya a magyarság eredetének kérdésével is összefüggésben van. Sismanov azokhoz a kutatókhoz csatlakozik, kik a bulgárokat közép-ázsiai eredetű népuek tartják. A mi nyelvüket illeti, philologiai bizonyítékok alapján állítja, hogy az ősbulgár nyelv a török-tatár nyelvek kategóriájába tartozik s hangtani sajátosságainál fogva leginkább a déli török (csagatáj) nyelv-csoportlioz hasonlít. Áttérve magának a bulgár névnek eredetére és megfejtésére. vizsgálat alá veszi az összes erre vonatkozó adatokat és etymologiai magyarázatokat — a X-ik századi byzanczi forrásoktól kezdve a legújabb szláv elméletekig — s vizsgálódásaiból a következő főbb eredményeket vonja le : Valamennyi nép azzal a névvel nevezte a bulgárokat, a melylyel a történelemben fölléptek ; e névkezdő hangja mindenütt b, kivéve a görögből átvett alakokat, a hol b helyett u-t találunk ; az első szótag magánhangzója mindenütt mély hangú ; a második szótag (/-je csak egy-két keleti nyelvben tűnik el, a-ja azonban mindenütt megmarad s az r sem tűnik el sehol ; az egész szó hangsúlya az első szótagon van. Mindezek után a név legrégibb alakját a bulgár alakban állapítja meg Sismanov, ezt pedig oly összetételnek tartja, mely volgai embert jelent. Az összetétel első részében a Volga (Vulga. Bulga) folyó neve rejlik, melynek ga (a permiek és votjákok folyam-neveiben ma és va) végzete finn eredetre vall. Az összetétel második része,
