Századok – 1903

Történeti irodalom - Barna Leánder: VII. Gergely egyházpolitikai viszonyai és reformtörekvései. Ism. Márki Sándor 558

558 TÖRTÉNETI IRODALOM. VII. Gergely egyházpolitikai viszonyai és reformtörekvései. Irta Barna Leánder. Budapest, 1903. Buchmann R kny. Nagy 8-r. 174, 2 1. Vargha Dezsőn kívül alig foglalkozott irodalmunkban más bővebben ezzel a kérdéssel. Az előttünk fekvő könyv szerzője Gergely pápának Migne-nél közölt iratai s negyvenegy munka alapján helyezte kellő világításba VII. Gergelyt. Fő mestere Martens, kinek módszerét egészben véve követte ugyan, de gyakran vitatkozik is vele, a mi nem mindig a két szerző különböző felekezetének következése. Használt oly könyveket és czikkeket is, melyeket a dolgozatához fűzött könyvészetben meg sem említ ; de itt is, ott is, több pontosságot várnánk tőle. Herzfeldi Lambertet s különösen Hinscliiust, Bonithót és Marczalit (voltaképen Mikát) gyakran, de minden közelebbi jelzés nélkül idézi, egyiket-másikat alkalmasint azért, mert maga is csak másodkézből vette idézeteit. Pl. VII. Gergely 1074 márcz. 17-iki levelét Fraknói (Magyarország összeköttetései a római szentszékkel, I. 22—23.) nyomán idézi, de nem hivatkozik reá; a miben azzal vigasztalódhatik, hogy Migne helyett Fraknói is Katonát (II. 304.) citálja. így tesz az 1074 okt. 28-iki (nála kelettel el nem látott) levéllel (81—82. 11.). így az 1075 márcz. 13-ikival is. (83. 1.) Egyébiránt mindenütt jelzi saját álláspontját, még pedig néha önérzetesen, mint pl. a 31. lapon, hol valamit »minden kétséget kizárólag« állít. Ez szépséghiba ugyan, de jele annak az önálló felfogásnak, a mit egyes tévedései mellett is szerzőnk javára kell írnunk. A szerző, a ki piarista tanár, pártatlanságra törekszik, s az egyszerű szerzetes a maga módja szerint bírálja a hatalmas pápát, kit — pl. a 131. lapon — burkolt szavak ban elég élesen elitéi a maga mindenhatóságáért; de világi ügyekben mégis teljesen a pápaság világi érdekei vezetik. Elfojtja VII. Gergelvlyel szemben véleményét, midőn Berengárt az oltári szentségről folytatott vitájában (141—147. 11.) az egyház szempontjából el kellene Ítélnie; a mi csak azért történhetik, mert magának VII. Gergelynek engesztelékenvebb felfogásához csatlakozik. Pedig egy pillanatra maga is kiesik a történetíró szerepéből, midőn (150. 1.) az egyháznak sarkalatos törvényeken alapuló hierarchiájáról beszél kenetesen. Szépséghiba az is, hogy az egyes fejezetek vagy azok részei közt nincs mindig kellő kapcsolat. Pl.. a 63. lapon Francziaországról a Manche-csatornán keresztül ugrik Angliára, a 99. lapon pedig még merészebb szökéssel, Csehországból az arabok közé.