Századok – 1903

Történeti irodalom - Thaly Kálmán: Gróf Eszterházy Antal kurucz generális tábori könyve 1706–1709. – Gróf Eszterházy Dániel tábornok jegyzőkönyve 1708. Ism. Illéssy János 545

546 TÖRTÉNETI IRODALOM. tikából mind a kettőt magas állásba helyezte, s abban a tartományban, melyben az Eszterházy névnek, már a puszta névnek is, nagy volt a varázsa és tekintélye, széles kiterjedésű hatalomkörrel ruházta fel. Nem tagadhatjuk meg tőlük elismerésünket, hogy a fejedelem bizalmát hűséggel és becsülettel igyekeztek meghálálni. Egyébbel ügy sem tehették. Dániel még mint császári ezredes a török háborúkban annyira elnyomorodott, hogy csak lektikán vitetve magát vezérelhette csapatait. Inkább helyőrségi szolgálatot teljesített Székesfehérvár várában, vagy még inkább az apró-cseprő panaszokat orvosolgatta, a jobbágyok és földesurak közti egyenetlenségeket simítgatta, a polgári hatóságok és katonák közt gyakori viszálykodásokat békéltette. Antal úr már jobban bírta a tábori élet fáradalmait, jóllehet a füredi hévizekre ő is sűrűen rászorult. A személyes vitézség nem tagadható meg tőle. Egyszer az osztrák határszélen 24 óra alatt 16 mérföldet portyázott egy végben, ki sem vetvén a lova zabláját. Azonban hadvezetői képessége nem állott arányban a rábízott feladattal s egyénisége sem katonás. ítélőképessége, következetessége, szilárd akaratereje hiányzott. Ingatag, könnyen befolyásolható ember, akire — Bercsényi jellemzése szerint — mindenkor az hatott legjobban, a ki legutoljára szólt vele. Természetesen, alantasai ezt a gyengéjét csakhamar kiismerték s engedetlenségükkel az összehangzó, egyöntetű munkálkodást és annak szemmel látható eredményeit meghiúsították. Különösen a mozgékony és tevékeny Bottyánnal nem tudott kijönni. Panaszkodik reá, hogy renitenskedik, a compánia pénzét jogtalanúl magánál tartja, tisztjeit, katonáit kénye-kedve szerint fizeti; egyiknek többet ád a járandóságánál, a másikat lehordja, ha angáriáját kérni merészeli. Nyúlást annyira megsarczolta, hogy »egész jószágából nem jött annyi proventusa, mint Nyúlásról, mely miatt teljesen elidegenedett az a darab föld.« Viszont nem ritkán, különösen generálissága kezdetén, olyanokat is protegált, a kik arra érdemetlenek valának, a miért a fejedelem meg is rótta. Az indulatosabb természetű tisztek természetesen elégedetlenek voltak vele. Kicsi híja volt, hogy áldozatiíl nem esett Bezerédj összeesküvésének, annak a Bezerédjének, a kinek a feleségét kiszabadította Heister osztrák fővezér fogságából. »Conspirálván Bezerédi maga regementjebéli vicecolonellusával Botka Ádámmal, főstrázsamesterrel Szegedi Ignáczczal s Ujkéri János kapitányával, azon igyekeztek minden tehetségekkel, hogy a császár hívségét amplectálván, mindnyájunkat egy