Századok – 1903

Értekezések - REISZIG EDE: Róbert Károly és a János lovag-rend 515

RÓBERT KÁROLY ÉS A JÁNOS LOVAG-REND. Hazánk történetének IV. Béla király halálától az Árpádok kihaltáig terjedő harmincz esztendős korszaka a kiilháborúk és belzavarok szakadatlan lánczolata. V. Istvánt az Ottokár elleni hadjárat tartotta egyideig lekötve ; fia IV. László, a kit Csák Máté nevelt a hazának, bár tehetséges ifjú volt, nem tündöklött fényes fejedelmi erényekkel. Dicstelen halála után rokona III. Endre, az Árpád-ház utolsó férfisarja jutott a trónra ; ő reá várt volna az a feladat, hogy az országot a sülyedésből felemelje, de az aláhanyatlott királyi hatalom már nem volt képes az elhatalmasodott főurakkal és a trónkövetelő Anjoukkal megküzdeni. V. István király veje, Anjou Károly siciliai király hasonló nevű fia, tudvalevőleg már IV. László életében élt a magyar királyi czímmel. László halála után sietett is kijelenteni, hogy nejének és ettől született fiának Martel Károlynak, örökös joguk van a magyar koronához. Martel Károly azonban mindvégig csak trónkövetelő maradt; az ország jobbjai híven kitartottak az utolsó Árpádházi király mellett, de mégsem bírták megakadályozni az Anjouk térfoglalását a dalmát tengerpartokon. A mire Martel Károly egész életén át törekedett, s a minek elérésében korai halála őt megakadályozta, az fiának Róbert Károlynak közel egy évtizedig tartott küzdelem után végre sikerült, ki a magyar korona elnyeréseért folytatott küzdelmei közepette a magyarországi János lovag-rendben találta leghívebb bajnokait. I. Mielőtt előadásunk tulajdonképeni tárgyába bocsátkoznánk, talán nem lesz érdektelen, ha rövid pillantást vetünk a lovag-rend akkori belállapotára és birtokviszonyaira, mind az anyaországban, mind a drávántúli részekben.