Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - II. bef. közl. 493

506 TCRCHÁKYI TIHAMÉR. határozottak, világosak, mint a már említett interpolatiónál. Innen a nagy nehézség. Azonkívül, ha valahol, ügy itt lép teljesen előtérbe a kritikus subjectivismusa. A mi az egyik kritikus szerint semmiesetre sem egyezik meg az író általános modorával, fölfogásával, azt más kritikus könnyen különös sajátságnak, változatosságnak stb. tarthatja. Mindamellett kötelességemnek tartom ráutalni azokra a helyekre, melyeket interpolatióknak tartok. így interpolatiónak tartom a Xll-ik fejezet végső mondatát : »Auditis autem hinc inde propositis, scriptor fi nem huius negotii non imponit. Lector si valeat, causam terminet, iustitia mediante ! « Okaim a következők : 1. Az író eddig, mikor önmagáról szólt, mindig első személyben beszélt. így az egész előljáró beszédben, azután a IV-ik fejezet kezdő mondatában : » Licet digressionem faciam . . . revertar quantocius« . . . Közvetlenül a maya nevében szól később is ; így a XX-ik fejezetben : »Revertar igitur ad regem Hungáriáé« ... stb. A XXIY-ik fejezetben : »Nolo quidem ego . .. diffinire« . . . stb. A XXXl-ik fejezetben : »Sed quia processum regis dimisimus inconcussum, revertamur ad progressum suum«... stb. A XXXIII-ik fejezetben: »Sed his expeditis referamus de regibus tartarorum« . . . stb. Analog hely a XXXIY-ik fejezetben: »Non credo, ut verum fatear, quod quindecim de tota remanserunt civitate« . . . stb. Miért beszélne e helyen egyszerre így : »scriptor fineni non imponit« ? Ez a szerkezet teljesen elüt Rogerius írásmódjától. — 2. Az író e mondatban el akarná hárítani magától az itéletmondás kötelességét. Van e gondolat kifejezésére másik mondatunk is a XXIV-ik fejezetben, hol az író nem tudja, vagy nem akarja megnevezni azt, a ki Kötöny megölésében bűnös volt. Hasonlítsuk össze e két mondatot : XII. fej. Auditis autem hinc iude propositis, scriptor finem huius negotii non imponit. Lector si valeat, causam terminet, iustitia mediante. XXIV. fej. Nolo quidem ego, qualiter hoc actum est, diffinire. Diffmiat ille, qui novit, et poenam vel gratiam •unicuique iuxta opera sua reddet. A két mondat minden rokonértelem mellett is mennyire különböző! A XII-ik fejezetben idegenszerű hang. szokatlan szerkezet. A XXIV-ik fejezetben — melynek mondata föltétlenül eredeti — Rogerius szokott közvetlen hangja, rendes első