Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - II. bef. közl. 493

504 TUÏtCHÂNYI TIHAMÉR. vei niariti uxor vei filia stuprabatur.« Józan észszel ilyen állapotokat békés és rendezett viszonyoknak nevezni nem leket ! Ezeknek alapján alig tévedek, ha azt állítom, hogy belső valószínűség szerint ez az egész fejezet csonka és megrontott szövegű. Ez természetesen mindaddig csak föltevés marad, míg valami szerencsés véletlen folytán valaki az eredeti kéziratot föl nem találja. Mert ha valami hiba történt — mint a hogy a mondottak alapján föltehetjük — úgy a hibát vagy a másoló követte el, ki a nyomda számára leírta az eredetit, vagy már az eredetinek első recensense, a ki valószínűleg a szövegben előforduló számos interpolatiót' is csinálta.1) Hogy szövegünkben egyáltalában interpolatió van, az annyira kézzelfogható tény, hogy bővebb bizonyításra nem is szőrűi, A mű végén ezt olvassuk: . . . »Béla király a rhodusi keresztes lovagoktól és a Frangepáni uraktól nagy hadsereggel föl nem segítve« . . . stb.2

) Az ispotályosok vagy johanniták, kiket itt rhodusi lovagoknak neveznek, csak 1308-ban foglalták el Rhodus szigetét ; a vegliai grófok pedig, kik itt Frangepáni néven említtetnek, csak a XV. században jutottak arra a gondolatra, hogy családjukat összeköttetésbe hozzák a római Erangepánokkal. Már ez az interpolatió is fölhívja figyelmünket a szöveg megbírálására. Csakhogy e tekintetben igen nagy nehézségekkel kell küzdenünk. Kéziratot, mint már sokszor említettem, nem ismerünk. A legelső ismert recensió nyomtatásban jelent meg, mint szintén említém, Thuróczi krónikájának brünni és augsburgi kiadásában. A két kiadás majdnem egyidejű. A brünni 1488 márcz. 20-án, az augsburgi ugyanazon év jun. 3-án jelent meg ; mégis igen sok helyütt elütnek szövegeik egymástól, mint az alábbi példák mutatják. BRÜNNI KIADÁS. AUGSBÜRGI KIADÁS. A IV. fejezetben : Baronum quoque praesum- Baronum quoque praesumptuosam audaciam reprimendo tuosam audaciam reprimendo praecipiens. praecepit. A X. fejezetben: Hos reges bene meritis con- Hos reges bene meritis eonferebant et aufferebatur. ferebant et aufferebant. ') Nem nagyfontosságú ugyan, de jellemző a szöveg csonkaságára és hiányosságára, Jakab nyitrai püspök nevének kimaradása a XXX-ik fejezetből. 2) XL. fej.