Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - I. közl. 412

428 TURCHÁNYI TIHAMÉR. fenyegetett is minket, föntartott az életben maradásunkba vetett bizalom és erőt adott a menekülés reménye. S így megerősítve az TJrba vetett bizalmunk fölújulásától, elérkeztünk az erdő szélére.« 1) Yan azonban Rogerius jellemének árnyoldala is. Erősen kell küzdenie magával a figyelmes olvasónak, hogy önzőnek ne minősítse az írót. Nem törődik senki mással, csak a maga menekülésével. Ha szökéseinek módját subjective élelmességnek, megengedett ravaszságnak tudhatjuk is be, objective el kell ítélnünk. Objective nem volt hozzá, a papi emberhez illő, kétszer is rászedni a szigetbelieket, s visszaélve állása tekintélyével elhitetnie, hogy csak lovait megy megtekinteni, vagy hogy csak sétálni megy, és ezen ürügy alatt megszöknie. Máskép, ha nem bíztak volna papi ember szavában, nem engedték volna ki a szigetről, a honnan senkinek sem volt szabad kimennie, ha már egyszer oda bejutott, — valószínűleg, nehogy elárulhassa a tatároknak a sziget erődítéseit. Ha tehát Rogerius hamis ürügy alatt mégis megszökött onnan, objective nem jól cselekedett. De még élesebben domborul ki önzése a magával hurczolt két gyermek többször említett esetében. Elvitte magával őket az erdőbe, hogy így kényszerítse atyjukat arra, hogy eleséget küldjön mindnyájuk számára. Nem lehet ezt úgy magyaráznunk, hogy Rogerius a tatárok elől akarta megmenteni a fiukat és azzal akart az atyára hatni, hogy fiait kimentette a szigetről, úgy hogy megmenekülnek, ha a szigetet el találná foglalni a tatár. Erre Rogerius nem is gondolt. Hiszen épen azért vitte magával őket, hogy a szigetről élelmet kapjon, tehát föl sem tehette, hogy a tatárok elfoglalják a szigetet. Ha erre gondol, csak nem viszi magával a két fiút, a kik csak terhére voltak a menekülés közben, s mivel a sziget elpusztult, már csak élelmiszereket sem várhatott kedvükért. A hogy csakugyan meg is történt. A tatárok elfoglalták a szigetet, leöltek mindenkit, a kit előtaláltak. Nem volt tehát már, a ki élelmet küldhetett volna, s ime Rogerius hallgat a fiukról. Hová lettek? Mikor már semmi haszonra nem várt általuk, elhagyta őket ? Megmentette a tatár kard elől, hogy a szegény tehetetlen gyermekek a még kínosabb éhhalállal veszszenek el ? Ha Rogerius nem merő önzésből vitte volna el a szerencsétlen gyermekeket atyjuktól, most, mikor azok ép annyira magukra voltak hagyva mint ő, el nem hagyhatta volna őket. Ha szolgáját mindvégig megtarthatta, kettőjük segítségével csak megélhettek volna azok >) XL. fej.