Századok – 1903

Értekezések - BÁNÓ JÓZSEF: Berzeviczy Edmund emlékezete 397

BERZEVICZY' EDMUND EMLÉKEZETI:. 399 egyedül a nemesi kúriák tartották fen, és a hol ma a nemzetiségek kezdenek velünk farkasszemet nézni : nem szükséges magyaráznom. De lelkem mélyéből kívánom, hogy a jövő nemzedékek e részben is oly tisztelettel emlékezzenek mirólunk. mint mi emlékezünk az elhunytakról. Ily törhetetlen fajszeretet és ragaszkodás az ősi földhöz lakozott a Berzeviczyekben, kik — mint említem — 800 év óta szakadatlanul bírják őseik birtokát. Ily fajszeretet lakozott Berzeviczy Edmund lelkében is. és ezt szüleitől örökölte, kik emberfeletti erővel és nélkülözések közt töltötték életöket, hogy az ősi birtokot megtarthassák. Hiszen korán elhunyt barátom halálának is ez volt a fő oka. Gazdasági ügyeit kívánta rendezni. Télvíz idején haza ment falusi lakásába s tavasz felé egy nagy meghűlés oly betegséget hozott reá, mely megölte. * * * Azon időben, midőn Berzeviczy Edmund barátom serdülő ifjú volt, nem messze laktam Berzevicze vidékétől, roskoványi birtokomon, s azon családok életét, melyek Sáros megye ezen észak-nyugati sarkában laktak, nemcsak a szomszédság, hanem a valódi tisztelet és barátság révén ösmertem s velők igen gyakran érintkeztem. Hiszen ama szomorú korezakban, az ötvenes években volt ez, midőn az általános csüggedés és honfi bánat egyesegyedül a családi és baráti körben talált némi vigasztalást. Oh, ha azon idők barátságára és azokra a családokra gondolok, keblemet jóltevő meleg áradat fogja el, s az az elfojthatatlan sóhajtás : miért nincs ily tiszta barátság, ily összetartó vonzalom a politikai élet hullámai között? Ha ily önzetlen, tiszta érzület hatná át mai nap, nem mondom az egész társadalmat, de annak ha csak egy részét is, a magyar nemzet fiai csodákat mívelhetnének. Sáros megyének észak-nyugati sarkában két hely volt különösen, mely lekötötte figyelmemet és a mely megemlítésre különösen méltó : Darócz és Berzevicze ; mindkettő az ügynevezett Feketehei/y aljában. Eredetileg mindkettő Berzeviczy-28*