Századok – 1903

Tárcza - Értekezések az iskolai Értesítőkben - 382

TÁRCZA. 385 hogy az értekezés tárgyalási módja teljesen megfelel a tanulók szellemi színvonalának, a nélkül, hogy tudományos becséből veszítene. KOVÁCS VIDOR: A magyar nyelvnek jogaiba iktatása 1790— 1848. (Esztergomi katli. főgymn. Ért. 12—55. 11.) — Elmondja az egyes országgyűlések történetének keretében azokat a küzdelmeket. melyeket a nemzetnek a magyar nyelv érdekében kellett vívnia, hogy az hivatalos nyelv lehessen. Semmi sem mutatja jobban a nemzeti önérzet erősödését, mint épen az addig mellőzött hazai nyelv ügyének meleg felkarolása s fokonként való térfoglalása. Az értekezésnek megvan az az érdeme, hogy tárgyát világosan adja elő. MÁRKI FERENCZ : Honvédelmünk a:: Árpád királyok uralkodása alatt. (Kisszebeni kath. algymn. Ért. 3 —13. 11.) — Igen röviden szól a nemzeti és a királyi hadseregről s a kettőnek szerepéről és szervezetéről. Kiválóbb tudományos értéket a dolgozatnak nem tulajdoníthatunk : úgy látszik, egészen csak a tanulóknak van szánva, de a szövegben sűrűen előforduló latin idézetek nem felelnek meg ilyetén rendeltetésének. RÉVÉSZ LAJOS : A trójai kérdés. (Debreczeni ev. ref. főgymn. Ért. 3 — 68. 11.) — E tanári székfoglaló értekezés azokkal a kérdésekkel foglalkozik, melyek Trója létezésével s a Homerostól megénekelt háborúnak valóságával függnek össze. Az értekező arra az eredményre jut, hogy a honierosi Ilion poétikus kép. melynek eredetijét eddig felderíteni nem lehetett ; a trójai háború pedig Kis-Ázsia geologiai múltjának az őshajdanból a mondákba átment homályos visszatükröződése. LAKI BENNÓ : Tiberius jelleme Tacitusnál. (Komáromi kath. algymn. Ért. 3 — 46. 11.) — Azt kutatja, hogy Tacitus mennyiben alkalmazza Tiberius jellemzésénél a »sine ira et studio« hires elvét. A szerző véleménye szerint ritka író írt oly nagy gyűlölettel. mint Tacitus, ki a legkétesebb értékű források adatait is elfogadja, ha azok Tiberiusról való felfogásának kedveznek, ellenben a császár jó cselekedeteit is elfogultsággal itéli meg s bennök többnyire aljas indító okokat keres. SZABÓ ISTVÁN : Marcus Tullius Cicerónak leveleiben levő nézetei azon kor két hatalmas fiáról, Cn. Pompeius Magnusról és C. Julius Caesarról. (Érsekújvári közs. kath. főgymn. Ért. 3—27. 11.) — A kik Cicero leveleit olvasták, tudják, mily rövidlátó politikus volt s mily hamisan itélte meg Pompejust és geniális ellenfelét. Cicero most védőjére talált az értekezés szerzőjében, ki azt írja róla. hogy ő volt a köztársaságnak »egyetlen derék oszlopa«, ki a köztársaságot az utolsó perczig egymaga bátran fentartotta. SERÉDI LAJOS: Thukydides és a korabeli görög történetírás.