Századok – 1903

Tárcza - Értekezések az iskolai Értesítőkben - 382

382 TÁRCZA. tatás bírói székén, a törvényhatósági és egyházi kormányzás termeiben mindenütt és mindenkor tiszteletet szerzett nevének. Egy nagy század története tükröződik vissza az ő életében. Látta a kornak hajnalát, az ébredést ; együtt lelkesedett, küzdött és dolgozott a haza legjobbjaival ; helyt állt a harcz idején és csak a véletlennek köszönhetjük, hogy nem kellett azokat követnie, kik vértanúhalált szenvedtek jogainkért : s midőn a leveretés után újra éledni kezdett a nemzet, ő is újult erővel fogott a munkához és dolgozott mindvégig szakadatlanúl. A. mult márczius-hó 17-én, élete 89-ik évében szenderült jobblétre a magyar tudós világ Nesztora, a m. tud. Akadémia legidősb. a Kisfaludy-társaság legrégibb rendes tagja, kit mi is társulatunk legelső alapítói sorában tiszteltünk. Illő, hogy a kegyeletes megemlékezés szavával vegyünk búcsút tőle, midőn örökre elköltözött közülünk. Nem lehet a mi feladatunk, hogy élete pályáját nyomon követve méltassuk írói munkásságát, bár jogtudományi művei sokszor érintkeznek a történelemmel, -— csak azt jegyezzük fel. hogy utolsó munkái: I. Lipót uralkodása és törvényei, azután III. Károly uralkodása és a pragmatica sanctio, melyekkel a Magyar Törvénytár millenniumi emlékkiadásában az 1659 —1729 évek alatt alkotott törvényeket bevezette, az ezen korra vonatkozó legtanulságosabb történeti értekezések közé tartoznak. Különösen becsesek e bevezetések a törvénytár magyar forditásos kiadása szempontjából, mert a latin Corpus Juris decretumai elé s azok szövege alá szolgai kézzel iktatott, nagyrészt a történeti igazsággal vakmerően ellenkező adatok helyébe az igazat és valót állítják, a történetírás ama Cicerói törvénye szerint : ne quid falsi dicere audeat, ne quid veri non audeat ; ne qua suspicio gratiae sit in scribendo, ne qua simultatis. Legyen áldott, kinek e törvény volt vésve szívébe ! ÉRTEKEZÉSEK az 1899 900 évi iskolai Értesttöklen. A millennium alkalmából a középiskolák túlnyomó része megíratta a maga történetét ; az azóta megjelent Értesítőkben csak elvétve akad e nemű dolgozat. Különös, hogy a magyar történelem mily kevés figyelemben részesül ; az egyetemes történelemmel többen foglalkoznak. Mint rendesen, úgy 1899 900-ban is — eltekintve a paedagogiai tárgyú czikkektől — legnagyobb számmal magyar irodalomtörténeti értekezések szerepelnek. Az egyes dol-