Századok – 1903
Történeti irodalom - Ráth György: Az iparművészet könyve. Első kötet. Ism. –r– 366
TÖRTÉNETI IRODALOM. 374 Az iparművészet könyve. A Magyar Iparművészeti Társulat megbízásából szerkeszti Ra'th György. Első kötet. Budapest, 1902. Athenaeum kny. Nagy 8-r. VII, 532 1. 91 műmelléklettel és 287 szövegképpel. Az iparművészetek minden ágát felölelő könyv-nek megjelent az első kötete. Az a czél, melyet a Századok, mint a Történelmi Társulat közlönye, maga elé tűzött, nem engedi, hogy részletesen, fontosságához mérten méltassuk ezt a maga nemében úttörő munkát, az elsőt, mely kimerítően ismerteti magyar nyelven a kis művészetek különféle technikáit, de legalább főbb vonásaiban kötelességünk beszámolni róla. Annál inkább, mivel azon nagy szerepnél fogva, melyet a műipar alkotásai mindennapi életünkben játszanak, s a müizlés azon fokozatos fejlődése miatt, melynek eredményeként a szép iránti fogékonyságunkat érvényre akarjuk juttatni a legközönségesebb tárgyakon is: a modern ember figyelme mindinkább ráirányúl a kis művészetekre, s az utolsó párisi kiállításon a nagy művészetek alkotásait magába foglaló Grand Palais-xal szemben ott emelkedett az iparművészetek palotája, a Petit Palais des beaux arts. Az előttünk fekvő kötet egy általános tájékoztató bevezetés után, melyben Gróh István a művészi stílusok fejlődését rajzolja, s Marczali Henriknek a magyar iparos osztály fejlődéséről beszámoló áttekintése után, négy fejezetben az éremmel, a pecsétekkel, a mozaikkal és a sokszorosító művészetekkel ismertet meg. Minden fejezet más-más író tollából került ki. de — s ez talán nem a véletlen, hanem a tervszerű szerkesztés érdeme — mindegyik egy nyomon halad. Történeti szempontból tekintve tárgyukat, a műipar egyes ágainak megrajzolják a fejlődését, bemutatják, mint változtak megalakulásuktól kezdve a jelen korig, s különös figyelmet fordítanak arra, hogy az egyes iparágak technikai eljárásaival megismertessék a laikus olvasót. Ez a másik nagy érdemük. A kötet beosztása egy kissé aránytalan. A két első fejezet, valamint Aldásy Antalnak a pecsétekről és Lyka Károlynak a mozaikról írt fejezete rövid, 30— 40 lapos közlemény, míg Ebei1 László és Czakó Elemér a sokszorosító művészetről 140, Iláth György pedig az éremről 240 lapon értekezik. Igaz, hogy e két ága az iparművészetnek jóval jelentősebb mint a másik kettő, s rászolgált a részletes bemutatásra, de különösen az utóbbi meghaladja azt a mértéket, mely egy ilyen összefoglaló munka keretén belül megilletné. Mind a két tanulmány nagytudással, az irodalom fölhasználásával és az anyag teljes ismeretével van megírva; azoknak, a kik alaposan akarnak megismerkedni a tárgygyal, igen jó segédeszközök e dolgozatok, de
