Századok – 1903

Történeti irodalom - Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. I. II. III. köt. Ism. gr. Kuun Géza 353

354 TÖRTÉNETI 'IRODALOM. 354 lője, az irodalomtörténész, egyaránt megkapják azt, a mit a Szilágyságról tudni óhajtanak, s azok is kellő tájékozást nyernek, kik a talaj minősége, terményei, a földmívelés és az ipar állapota s fejlődése iránt érdeklődnek. Ez a különböző anyag a helyes feldolgozás által öszhangzó egészszé egyesül, sőt gyakran lendületes, mindig érdekes olvasmányt nyújt annak, a ki e munka lapjait forgatja. Yaló igaz, hogy a tudomány terén helyes útbaigazító a »non multa sed múltúm«, ámde a multa és múltúm nem ellentétek, s ha a kettő egyesül, az mindig az illető tanulmánynak válik hasznára, mert mennél több oldalról árad a világosság, annál világosabban tűnik fel előttünk a feldolgozás főtárgya a maga környezetéhez való vonatkozásaiban. Az irodalmi mű a tudomány terén nem olyan, mint a képfestés, mely árnyazást kíván, az árny és fény összefiizését, míg bármely disciplina ismeretkörei az igazság napjának lehetőleg teljes fényét igénylik. A multa és múltúm sokszor a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással, de mindenkor a lelkiismeretes munkás fáradozásait súlyosbítják, fáradsága mértékét növelik. A collectiv munkáknak megvan a maguk nagy haszna az anyaggyűjtésnél, a specialis tanulmányok összefoglaló egészénél, a világ- és irodalomtörténet egyes korszakainak feldolgozásánál és még sok más esetben, hol nem a kapcsolat, hanem inkább az elkülönítés a fődolog ; de egy terület sajátos élete végre is egység, kapcsolat, mely egyöntetű feldolgozást, egységes felfogást kíván, s ha a tudás kellő mértékével felruházott lelkiismeretes munkás vállalkozik az ilyen munkára, a munka irodalmilag is csak nyerhet s az egyes tárgycsoportok közt észlelhető egyenetlenség kisebb lesz, mint a különböző felfogások és feldolgozások közreműködésénél. Az egységes szerző, ha a nehéz feladatnak szerencsés megfejtője leszen, nem mindent maga vett őszre és talált fel, hanem tudta, hol rejlenek az ismeretek tisztavizű forrásai s azokból és csak azokból merített; s ilyképen még az egységes szerkesztésnél is megvan a collectiv munka, mert hiszen ki biztatja magát azzal, a mivel Cartesius szerette magát biztatni, hogy mindent magából alkot, magából teremt s nem szőrül rá mások észrevételeire és tanításaira ? Petri Mór az előszóban nemcsak a monographia keletkezésének történetét és nehézségeit mondja el, hanem rámutat azon forrásokra is, melyekből legtöbbet merített ; levéltári forrásokra, kiváló szakemberektől nyert adatokra, felvilágosításaikra, útbaigazításaikra, s mint jegyzetei mutatják, igen gazdag irodalmi apparatussal írta meg szóban forgó nagy munkáját. Szilágy vármegye monographiájának három vaskos kötete