Századok – 1903
Történeti irodalom - Vojnović: Bratovštine i obrtne korporacije u republici Dubrovačkoj. (Statuta confraternitatum et corporationum Ragusinarum.) Ism. Margalits Ede 345
352 TÖRTÉNETI 'IRODALOM. 352 meg a köztársaság területén, azt tisztességesen eltemették. Templomukban a főoltáron állandóan szentelt gyertya égett, hogy tengeren járó kereskedőtársaik útjokban szerencsések legyenek. Sok rabot kiváltottak a török fogságból ; saját költségükön közkórházakat emeltek. A czéh nagy vagyona főkép a javára tett számos végrendeleti hagyományból keletkezett. A tímárok (confr. dei pellizzari) statutuma 1692-ben részletesen megszabja a bőrkészítés módját is ; ők voltak kötelesek a farsangi maskara-ruhákat bőrből elkészíteni. A társulatoknak (confraternitas) épen úgy mint a czéheknek, egyik czélja a vallásosság és erkölcsi élet ápolása s a köz jótékonyság gyakorlása volt. Mindegyiknek élén egy-egy elüljáró (gastaldo, prior) és ennek helyettese (vicar) állott, kit több tisztviselő (ofíiciali), bíró, dekán, kincstárnok (camerlengo), továbbá ügyész, békebíró és meghatalmazott támogatott működésében. A nagy-káptalan (gyűlés) tagja minden nagykorú társulati vagy czéhbeli tag; ez választotta az összes elüljárókat; gyűléseit saját patrónusának templomában ünnepnapon tartotta ; gyakorolta a legfőbb bírói és kormányzó hatalmat ; felvette és kizárta a tagokat és rendelkezett a vagyonról. Nők is lehettek tagok, de ezek jogokat nem gyakorolhattak ; a papi tagok csupán a templomi functiókat látták el, egyéb teendőket nem végeztek, kivéve a czéh káplánját, ki mint jegyző szerepelt a gyűléseken. A választás vagy titkos szavazással (*a káplán fülébe mondással) vagy czédulákkal, golyócskákkal történt. A kis-káptalan tizenkét tagból állott és a végrehajtó hatalmat gyakorolta. Minden tisztség egy évig tartott. Hogy a társulat vagy czéh tagjai közt az egyetértést ápolják, évenkint egyszer vagy kétszer mindegyik közös lakomát tartott, melynek költségeit pénzben vagy más adományokban adták össze. A ki nem jött el, bírságot fizetett; a ki nem jöhetett, annak ebédjét haza küldötték. Némely czéh vagy társulat húsvét hétfőjén külön megvendégelte a koldusokat; mások az elhunyt tagtárs temetése után ősi szokás szerint tort (karmina) rendeztek. Minthogy e lakomák sok költséggel jártak, némely czéh egészen megszüntette azokat, vagy statutumban korlátozta a hozzájárulási költségeket. A maga czéhébe minden iparos köteles volt belépni ; a tagok belépési díjat és évi díjakat, ezenkívül iparuk után némi jövedelmi adót fizettek. Az idegenek felvétele nagyon meg volt nehezítve. A czéhek tagjaikra nézve a bíráskodást maguknak tartották fen ; rendszerint bírsággal büntettek, ha pedig valakire börtönbüntetést szabtak, ennek végrehajtására a comes beleegyezését kellett kikérniük. Szabályaikat az egyházi ható-