Századok – 1903

Történeti irodalom - Vojnović: Bratovštine i obrtne korporacije u republici Dubrovačkoj. (Statuta confraternitatum et corporationum Ragusinarum.) Ism. Margalits Ede 345

TÖRTÉNETI 'IRODALOM. 349 Tiasz büntetés terhe alatt, szolgálatába fogadni, a szökevénynek pedig vissza kellett térnie régi mesteréhez. Ha inas-ideje lejárt, remekét négy öreg és tapasztalt mester vizsgálta meg; ekkor beléphetett a czéhbe s önálló üzletet kezdhetett. Idegenből jött mester vagy segéd nem nyithatott műhelyt, sem nem dolgozhatott Raguzában, míg a czéhmesternek be nem mutatkozott és a czéh pénztárába 15 raguzai aranyat be nem fizetett. Raguzai iparosnak nem volt szabad a kis-tanács engedelme nélkül a szomszédos szláv tartományokba költözni és ott iparát űzni ; a ki ez ellen vétett, 50 arany perper bírságot fizetett. Ezen rendelkezések a raguzai ipar védelmére szolgáltak. Minden czéhre nézve egyaránt kötelező volt, hogy a mester az inast fel nem szabadíthatta, ha nem hozott bizonyítványt a hitoktatótól, hogy szorgalmasan eljárt a tanításra. A melyik mester ez ellen vétett, börtönbe került. Az ötvösség Raguzában ősrégi idők óta virágzó iparág volt. Ennek czéhe 1514-ben 43 tagot számlált; statutumai 1306-ból valók. A czéh tagjai két csoportra oszlottak, u. m. a tulajdonképeni ötvösök (orefici) és az aranyszálverök (battilori) csoportjára; ez utóbbiak az állami pénzverőben dolgoztak. Az ötvösök kötelesek voltak mind az aranyműves utczában lakni. A város a czéheket várvédelemre, várőrzésre is felhasználta. Az ötvös-czéh készítette az államnak azon ezüst tálakat, melyeken a város a szultánnak az évi adót átnyújtani szokta. A filigrán művesek oly finom munkát tartoztak készíteni, mint a velenczei ; a ki ebben vétett, annak a munkáját megsemmisítették és minden esetben 5 aranyat fizetett bírságul. A tagok a czéh pénztárából arany vagy ezüst zálogra kölcsönt kaptak; a beteg vagy elaggott aranyművesek 1772 óta az államtól részesültek segítségben. Ez az iparág oly fontos volt Raguzában, hogy a szegényebb czéhbeliek leányai hozományt, fiaik külföldi tanulmányra költséget szintén az államtól kaptak s az özvegyek ellátásáról is az állam gondoskodott. Az inasok jó kiképzésére az állam ügyelt; a tanulás hét évig tartott; a legények bérét a czéh állapította meg ; az arany és ezüst tisztaságát az állam ellenőrizte, állami hivatalnok bélyegezte meg a kész munkát; a ki több rezet kevert az anyagba, azt szigorúan bírságolták és munkáját összetörték. A czéhbeli tagok felvételi díjat és havonként egy garast fizettek; bevándorolt mesterek magasabb díjjal voltak megróva, mert katonai szolgálatot nem teljesítettek, mivel Raguza nem bízott az idegenekben. A ki a statutum ellen vétett, azt a czéhmester büntette. A híres Fraternité di s. Antonio-czéhbe kereskedők és tengerészek tartoztak. Statutumaik 1348-ból valók; 1432-ben