Századok – 1903

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Az 1866-iki hadjárat és a magyar emigráczió 16

AZ 1866-IKI HADJÁRAT ÉS A MAGYAR F.MIItRÁCZIÓ. nak, - mint az Lamarmorának a párisi olasz követhez intézett következő táviratából is kitűnik : »à Berlin on se montre très belliqueux, on nous fait même de nouvelles ouvertures« Lamarmora még mindig Yelencze békés úton való megszerzése által vélte megoldhatónak az olasz kérdést, annyival inkább, mert Itália hadseregét nem tartotta elégségesnek egy Ausztria elleni háborúra. A Couza elleni forradalom kiütésekor újabb lépéseket tett tehát Napoleonnál Velenczének csere útján való átengedése érdekében. Napoleon helyeselte a tervet, s Nigra olasz követ, miután röviden ezt táviratozta: »j'ai vu l'empereur, il approuve projet«, 186(i márczius ]-én külön jelentésben ad számot Napóleontól nyert kihallgatásáról. A csere-ajánlat megtételét írja Nigra — Napóleon időszerűnek tartja ugyan, de meg lévén győződve arról, hogy Ausztria azt csakis igen szorult helyzetében volna hajlandó elfogadni, másrészt pedig főtörekvése lévén Napoleonnak, hogy az Ausztria és Poroszország közt kitört viszály békés megoldását lehetetlenné tegye, így nyilatkozott Nigra előtt: »Én már egyszer megtettem ez ajánlatot az osztrák kormánynak s azt a választ kaptam, hogy ez oly követelés, melyet Ausztria csakis nagy vereség után fogadhatna el. Ne áltassák tehát magukat, hanem fogjanak kezet Poroszországgal s szükség esetében kössék meg vele a véd- és daczszövetséget. Attól ne tartsanak, hogy Ausztria meg merje támadni Lombardiát, mert ez esetben velem gyűlne meg a baja. Ha pedig háborúra kerül a dolog, Itáliának az illyr partokra kell sereget küldenie s onnét Magyarországba hatolnia.«- Yégűl megígérte, hogy ő mindenesetre értekezni fog a londoni kormánynyal is a csere-ajánlat érdekében, de számít Itáliára, hogy Poroszországot mindenáron háborúra késztesse.1) ') Nigra levele Lamarmorához : Parigi. 1 inarzo 1860. Caro Generale, In segnito all' autorizzazione da lei datami per telegrafo di tentare d'intavolare la quistione del cambio dei Principati dannbiani colla Venezia, in seguito sopratutto alla votizia di nuove aperture d'alleanza fatta a noi dalia Prussia, ho creduto di dover ricorrere direttamente ail' Imperatore per proporgli una seconda volta questa combinazione. L'Imperatore mi rice vette ieri alle 6 in udienza particolare. Chiamai 1' attenzione dell' Imperatore sui due fatti : le aperture bellicose délia Prussia e la rivoluzione dei Principati. Dissi a S. M. che questi fatti davano un carattere speciale d'opportunità alla combinazione, secondo cui la sovranità délia Porta snlla Moldavia e sulla Valachia sarebbe ceduta all' Austria in cambio délia Venezia ceduta all' Italia, la quale pagherebbe alla Porta una indennità da flssarsi L'Imperatore mi ripetô che la difficoltà a vincersi era il probabile