Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - II. bef. közl. 308

PÓR A. MAGYAR-LENGYEL ÉRINTKEZÉS A XIV-IK SZÁZADBAN. 311 lyást gyakorolt volna férje mellett, a miről semmit sem tudunk, hanem mert e házassági összeköttetés következtében idegenek honosodtak meg nálunk s lettek tényezők és eszközök olyan fondorlatokban, melyek az ország politikáját helyes medréből kizökkentették, és okozták — bár közvetve — azon megmérhetetlen hanyatlást, melybe hazánk Nagy Lajos király halála után bukott, — nem is említve, hogy ezen idegenek miatt érdemes hazafiakat mellőztek, a mi rendesen kedvetlenséget kelt és elégületlenséget támaszt. Ilyenek valának: Boleszló toszti herczeg és esztergomi érsek, öcscse Meskó nyitrai, azután veszprémi püspök, mindketten Mária királyné testvérei; továbbá Albert streliczi herczeg. László opuliai lierczeg, Magyarország nádora ; I. Bolkó falkenbergi, II. Albert és II. Bolkó opuliai berezegek. kik Mária királyné első és másodfokú unokaöcscsei ; nemkülönben a kujáviai Fehér Ulászló, Erzsébetnek. Mária királyné unokahugának férje, és mások, főleg lierczegnők, kik a magyar birodalomba házasodtak. Igaz, hogy ezen helytelen és károsnak bizonyult politikai irány pártolója és terjesztője idősb Erzsébet királyné, I. Károly király harmadik felesége, azután özvegye; de ha nincsenek oly készséges segédei, kik csaknem mind Mária királyné atyjafiai közül kerültek ki, nem lehetett volna a régi helyes politikai irányt, melyért a hazafiak lelkesültek, elhagyni, s az országot olasz, cseh, osztrák, lengyel viszályokba sodorni, melyek tömérdek magyar pénzt és vért követeltek, de maradandó sikert nem eredményeztek, hasznot nem hajtottak. Ezekről azonban alább lesz szó; e szakaszban csupán Mária királyné testvéreiről : Boleszlóról és Meskóról kellene elmondanunk egyet-mást, nem különben a cseh Csenekről, ki alighanem vele egyidőben jött az országba, ha ezt már részint magunk, részint mások meg nem tették volna.1

) A miért ismétlésekbe nem bocsátkozunk. Minthogy fráter Oentilis de Monteflorum, a hegyi szent Mártonról nevezett biboros és 1307-től 1311-ig szent-széki Boleszló lierczeg és esztergomi érsek életrajzát megírtak az Esztergom-vidéki régészeti és történelmi társulat III-ik Evkönyvében. Megjelent önállóan is. (Esztergom, 1900. 8-r. 45 1.) — Meskó nyitrai és veszprémi püspökről írtak : Wagner József : Adalékok a nyitrai székes káptalan történetéhez ; Czeizel Gábor : Nyitra múltja, 64. 1. Fraknói : A veszprémi püspökség római Oklevéltára, II. k. XLIV. 1. — Ugodi Csenekről olv. Századok, 1892. 141. 1. Sajnos, hogy az Ugodi család későbbi állapotáról nem tudok többet, mint a mennyit Nagy Iván Magyarország Családai-ban közöl, hogy t. i. 1530—1550-ig Ugodi Ferencz volt a csanádi püspök, de minthogy Szapolyai János király ellenkezése miatt püspökségét el nem foglalhatta, a székesfehérvári prépostsággal kárpótolták.