Századok – 1903

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A veszprémi püspökség alapítólevele 297

306 SZENTPÉTERY IMRE. Az anathema formája teljesen szokatlan. A nicaeai 318 atya előfordúl ugyan a veszprémvölgyi oklevélben.1) de a német oklevelekben a poena barathri említésével együtt ismeretlen. Yégûl a sigillatio formulájában egészen szokatlan a rendes »insigniri (sigillari) iussimus« helyett, a mit csak ritkán helyettesít a praecepimus vagy fecimus, a teljesen individuális »insigniri curavimus.« Ide sorozható még a formula pertinentiarum szokásos »cum mancipiis utriusque sexus« vagy »cum servis et ancillis« kifejezése helyén álló szokatlan »cum famulis famulabusque.« Ezekből a mindenesetre feltűnő sajátságokból, melyek a császári kanczellária valamely egykorú termékét méltán gyanúba keverhetnék, a mi viszonyaink között nem szabad az oklevél hamisított, vagy interpolált voltára következtetnünk. Nem engedik ezt oklevelünknek az itáliai kanczellária praxisával való feltűnő egyezései, melyeket későbbi hamisító nálunk semmiesetre sem tudott volna utánozni. De viszont azzal a szokásos, általánosságban tartott magyarázattal sem elégedhetünk meg, hogy első királyunk kanczelláriájának — Vár akár valóságos, akár »ad hoc« kanczelláriájának — gyakorlatlan volta hozta magával ezeket a fogyatkozásokat, mert épen az a kérdés, hogy a külföldi praxissal való szószerinti egyezés mellett hogyan kell értenünk a kanczelláriának ezt a gyakorlatlan voltát? Belső valószínűség folytán az a vélemény merülhetne fel legelőször, hogy a Szent István által behívott szerzetesek között volt egy, a ki a császári kanczellária praxisát ismerte, sőt egykor talán épen az itáliai kanczelláriában volt alkalmazva és ez fogalmazta a veszprémi oklevelet. Ezt a feltevést azonban tarthatatlanná teszik a föntebb kiemelt formai hiányok, melyeket az itáliai kanczellária volt alkalmazottja el nem követhetett, ha úgy sem csupán emlékezetből, hanem minta után dolgozott. Már pedig a minta után való dolgozás feltevését a szószerint egyező részek okvetetlenül szükségessé teszik. ') Karácsonyi, megfeledkezve erről, azt mondja a veszprémvölgyi oklevélnél, hogy »a 318 atya átka . . . nem fordul elő . . . Szent István többi okleveleiben.« Id. m. 33. 1.