Századok – 1903
Tárcza - Timon Ákos: Levél a szerkesztőhöz 269
TÁRCZA. 269 nek széles körű ismerete és becsületes fölhasználása, végre a módszeres kritika józan és sikeres alkalmazása. Ezek mellett a tulajdonságok mellett a módszeres kritika alkalmazásánál talán a tolla alá vett tárgy természeténél fogva legpositivebb és legvilágosabb eredményre Baumgarten Ferencznek sikerült — nézetünk szerint — jutnia, a mennyiben éles szemre valló bonczolással végképen megállapíthatá a Nagy Lajos és Yelencze «lső összeütközéséről szóló két legfontosabb kútfőnek kútfői értékét : t. i. a már ismert Obsidio Jadrensis-ét és egy ennél sokkal becsesebb, de történetirodalmunkban még ki nem használt velenczei monographiáét. E két mű egymáshoz való viszonyát, azt. hogy az egyiknek hiányai mikép egészíthetők ki a másikból s hogy az •ellentétes szempontokból kiinduló névtelen szerzők együttesen mily értékes forrását képezik ismereteinknek, szépen és ügyesen mutatja ki Baumgarten. Az Obsidio-nál biztos nyomokon vezet azokhoz, a kik közt a névtelen írót keresnünk kell ; a velenczei műnél pedig minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy anonym szerzője csak a köztársaság nagyérdemű kanczellárja. Benintendi lehet, a ki a maga művéhez számos, kezelése alatti államiratot, a többi közt némely már azóta elveszettet is fölhasznált. Módszeres eljárás és tudományos kritika, melyek — ismételjük — Bleyer és Domanovszky dolgozatait is ép oly mértékben kitüntetik, az általuk elért eredménynyel a legszerencsésebb öszliangban Baumgarten tanulmányánál egyesülnek, s ezt az öszhangot nem rontja meg némely, helyén alig levő polemikus, vagy általánosságokban mozgó és fiatal kutatóra valló megjegyzés. Nézetünk szerint tehát a Szilágyi Sándor alapítvány-ból most esedékes jutalom Baumgarten Ferencz említett dolgozatának volna kiadandó. Budapest, 1903. január-havában. Károlyi Árpád Fejérpataky László Kammerer Ernő mint előadó. biz. tag. biz. tag. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. Vécsey Tamás tisztelt kollegámnak »Hajnik Imre emlékezete« czímű emlékbeszédében, mely e folyóirat február-ha vi füzetében jelent meg, a következő jegyzetet olvasom: »Egyetlen eset, a hol Timon (M. alkotmány- és jogtörténet) Hajnik magyarázatát el nem fogadja.« (138. 1. 2. jegyzet.) E megjegyzés így minden további magyarázat nélkül oda állítva könnyen azon téves felfogást kelthetné, mintha idézett könyvem nem volna egyéb, mint a Hajnik munkáiban megállapított tudományos eredmények egyszerű reproductiója. Valószínűvé teszi ezt a felfogást azon körül-