Századok – 1903

Történeti irodalom - Schrauf Károly: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve; 1453–1630. Ism. Békefi Remig 251

történeti irodalom. 253 behajtja. A natió vagyonát kezeli és sáfárkodásáról hivatala leteltével beszámol. Gondja van rá, hogy a natió elhunyt tagjaiért a vigiliákat megtartsák s hogy a natió védőszentjének, Szent László királynak ünnepén legyen megfelelő szónok. A procuratorsága alatt történt fontosabb eseményeket a natió könyvébe bejegyzi s a bejegyzett dolgokat hivatala leteltével a natió előtt felolvassa. Az előző félév procuratorát coadiutornak hívták. Az egyetem nem parancsolta meg a hallgatónak, hogy melyik natióba iratkozzék; csak azt követelte meg, hogy az egyiknek tagja legyen. A dolog természetéből folyt, hogy kiki azon natióba lépett, a hová nemzetisége szerint tartozott. Az iskolás (scholaris) a procuratornál kérte fölvételét a natióba. Nevét az anyakönyvbe bevezették, ő maga meg lefizette a megszabott összeget és letette az engedelmességi esküt a procurator kezébe. 1453-tól 1630-ig 3296 egyént írtak be a magyar natió anyakönyvébe. Ezek közül magyar 2449, vagyis 74 százalék. Az ausztriai nemzet szent Lipótot, a rajnai szent Orsolyát, a szász szent Móriczot, a magyar meg Szent László magyar királyt tisztelte védőszentjeként. A patrónus napját mindegyik nemzet megülte. A magyar natió ezen napon eleinte a domokosok, később Szent István templomába ment nagymisére, a melyet szent beszéd követett Szent László tiszteletére. Ezután elmentek még előadásra is; majd meg áldomást ittak, a hol a tramini és az asztali bor mellé kenyeret és gyümölcsöt tálaltak fel. A X VI. században a magyar natió már nem ünnepli patrónusa nevenapját. A középkori egyetem a szervezetében rejlő közszellemnek megfelelőleg rótta le a kegyelet adóját hozzátartozói iránt. Ha tanár vagy olyan egyetemi hallgató halt meg, a kinek már volt gradusa : az egész egyetem elment a temetésére, s mikor érte a szent misét tartották, aznap délelőtt nem volt előadás. Ha az egyetemnek más tagja hunyt el, csak az a natió vett részt a temetésen, a melynek ő tagja volt. Az egyetemnek megvolt a saját temetkező készlete. Ilyenül szolgált: két kereszt a ravatalra, két takaró a koporsóra, négy gyertyatartó, négy csésze a lecsepegő viasz felfogására és bizonyos mennyiségű viaszgyertya. A magyar natiónak csak egy takarója és néhány viaszgyertyája volt. A natió a maga halottaiért évenkint — rendszerint szeptemberben — misét is mondatott. A magyar natió vagyona kevésre rúgott. Az 1454-ik év jó esztendő volt; ekkor a kiadások leszámításával 12 magyar forint és 33 dénár maradt a pénztárban. De nem is