Századok – 1903

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Az 1866-iki hadjárat és a magyar emigráczió 16

18 ÓVÁllY LIPÓT. Lamarmora ellensége volt minden forradalmi vállalatnak s kalandos expeditió-terveknek. Yelencze megszerzését szükségesnek tartotta ugyan ő is az egyesült Itáliára nézve, de csak békés úton szerette volna azt megszerezni, s hogy békés szándékai felől Ausztriát is meggyőzze, eltiltotta az olasz rendes hadseregbe beosztott garibaldianus tábornokokat s tiszteket minden forradalmi ténykedéstől. Türr István tábornok, midőn Lamarmorának ezen katonai ridegséggel közzétett határozatáról értesült, azonnal benyújtotta lemondását az olasz hadseregben viselt altábornagyi rangjáról, melyet azonban Viktor Emánuel, nagy tisztelettel és bizalommal viseltetvén a magyar hős iránt, ki nemcsak katonai, hanem diplomácziai téren is kiváló szolgálatokat tett Olaszországnak, semmi áron sem akart elfogadni, sőt inkább kinevezte őt tiszteletbeli hadsegédévé, mely minőségében több nagyfontosságú küldetéssel bízta meg. Lamarmorának Yelencze békés megszerzése érdekében mindjárt miniszterelnöksége kezdetén tett lépéseit illetőleg igen érdekesek Pasolini grófnak, ki ez ügyben titkos küldetésben járt a francziíi és angol udvaroknál, 1864-iki jelentései, valamint Minghetti grófhoz intézett levelei, melyekben Magyarországról is szó van. Akkor ugyanis az a terv volt szőnyegen, hogy Velencze békés átengedése fejében Ausztria megkapta volna a dunai fejedelemségeket, míg a portának járó kárpótlást Itália fizette volna meg. Napoleon nem ellenezte e cserét, Ausztriát azonban, mint Pasolininek Minghettihez írt levelében olvassuk, csakis azon esetre vélte rábírhatónak e csere elfogadására, ha mit azonban nem tartott valószínűnek — Magyarországban zavarok törnének ki. »Magyarországra fektetendő tehát a fősúly, - mondá Napoleon — mert háború esetében Magyarország döntő erővel bír. Csak tekintse meg a térképet. Magyarország nélkül nem létezik Ausztria.« >) *) Pasolini levele Lamarmora tábornokhoz: Fino dai primi colloqui avuti con Palmerston e Bussel sulle diverse quistioni messe innanzi dall' Imperatore Napoleone pel Congresso, li trovai (a' primi del dicemtre 1863) favorevoli e che la quistione veneta avesse scioglimento nello scambio della Yenezia coi Principati danubiani. Le difficoltà potevano venire dall' Austria, dai popoli Bumeni, dalia Bussia, dalia Turchia. Di questa ultima mi dicevano aver fondata speranza che si accomoderebbe : alla Bussia, diceva Palmerston, non importera chiedere il permesso (durava allora la quistione Polacca). Quanto ai popoli, dicevamo noi, tocca all' Austria procurarsene le simpatie. La grave dífficoltà era nell' Austria stessa che si prestasse alio scambio, sebbene Pal-