Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - III. közl. 219

magyarország a xy. sz. yégén a pápai supplicatiólí világánál. 237 pedig »a papi élet tündöklő fényének, az erkölcs paizsának« kellene lenni, más hatalmasokkal, mint Drághfy Bertalan erdélyi vajdával, Somi Józsa temesi gróffal, birtokaira rontott.1) Maga sem tudja, hogy miért. Perjelsége birtokait mindig hűen védelmezte, nem egy részöket a töröktől viszszaszerezte, sőt nagyobbította is. És mégis Zsigmond püspök a király előtt hazaárulással, felségsértéssel vádolta. A mondott évben egy napon fegyveresekkel jelent meg a prioratusban, s a priort, a ki pedig köztudomásúlag minden egyházi joghatóság alól ki van véve, bilincsekbe verette, fogságra hurczolta. A támadók a prioratus értékes bútorait, arany, ezüst ékszereit, drága ruháit elrabolták s maguk között szétosztották ; várait, városait, falvait, birtokait elpusztították, elfoglalták s nem •egy részöket most is elfoglalva tartják. Véghez vitték pedig mindezt a király tudta és engedelme nélkül. Mikor pedig •e dolgok híre Magyarországra is eljutott és a királyi udvarban ügye megvizsgáltatván, ártatlannak találtatott, megszabadult bilincseiből, . . . »quo videt Sanctitas Vestra, quanta mala et incommoda avaritie cecitas in oratorem intulere, et sic amor sceleris facit, quod hospes non est ab hospite tutus, non socer a genero« . . . sóhajt fel a perjel. E sok méltatlanság után azzal a kérelemmel járúl ő szentségéhez, hogy találjon alkalmas módot a jóhírnevén, becsületén ejtett sérelem orvoslására s bízzon meg derék férfiakat, kik érdem szerint ítéljenek azok felett, kik szégyenletes romlásának okozói voltak.2) TJdvös szabálya a történetírásnak, hogy ha ítéletében tárgyilagos akar maradni, nem szabad csak az egyik fél szavaira hallgatnia. Hová jutnánk, ha a szóban forgó esetet •csakis a perjel szavai után ítélnők meg. Ezek szerint ő maga az üldözött ártatlanság, ellenségei vak dühének szerencsétlen áldozata, míg a pécsi püspök vagy épen Drághfy, Somi, e törökverő hősök, e szomorú időkben a királyság és kereszténység ritka, jeles bajnokai, közönséges rablók. De nagyon is jól tudjuk, mily gonosz volt a perjel, hogy sem isteni, sem emberi törvény nem volt előtte szent, hogy rabolt, fosztogatott s így a kapott bilincsekben tetteinek méltó bérét vette. Mindazonáltal egyet mégis hitelesnek kell elfogadnunk szavaiból, azt t. i. hogy a panaszlevél benyújtásakor már szabad volt és ') Bonfini szerint (V. V. 749.) a király Beriszló elfogatását Somi Józnám, Pray szerint (Dissertatio de prioratn Vranae, 58.) Somi Józsára és Drághfy Bertalanra bízta. Azt hiszszük, e pontban a perjel érdemel hitelt, ki az említettek mellett Zsigmond püspököt is megnevezi. s) A nevezetes supplicatió a Dataria regestáiban : Tom : 1080. f. SB. 1499. julius 30.