Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - III. közl. 219

magyarország a xy. sz. yégén a pápai supplicatiólí világánál. 221 tor prémontrei préposti szék betöltésének ügye. A rövid életű, még a XIII. században a bodrogi főesperességgel egyesített -szerzetes prépostság,1) ez idő szerint társas káptalan, heves polémiára szolgáltatott okot Ulászló király mint kegyúr, és Váradi Péter kalocsai érsek, mint azon hely ordinariusa között. Ulászló e javadalomra Pozsegavári Miklóst, Istvánnak a hát, pécsi clericust, mutatta be Péter érseknek, ez azonban vonakodott őt elfogadni s a javadalomba beiktatni. A királyt meglepte hűséges alattvalójának e nem várt visszautasítása, a,zonban tervét még sem ejtette el. Egyikében lehetett azon pillanatoknak, mikor királynak érezte magát s mint király tett és beszélt, környezetének nem csekély álmélkodására és bosszúságára. Egyenesen a pápához fordult, s előrebocsátva, hogy Péter érsek »absque rationabili causa« utasította vissza az ő jelöltjét, arra kéri, gondoskodjék róla, hogy Pozsegavári Miklós birtokába vehesse a prépostságot, még Péter érsek ellenére is.2) A pápai tekintélyre való hivatkozás eredménynyel járt, mert egy esztendővel később Pozsegavári Miklós már mint a szent Lőrinczről czímzett háji prépost folyamodik Kómába.3

) Nem ugyan megerősítésért, mivel azt már megkapta, de mivel tévedés történt a pápa provideáló bullájában a prépostság jövedelmét illetőleg. A curiában ugyanis 40 forintra tették, holott a valóságban 250 aranyforint volt. Ily tartalommal kéri «gy újabb bullának a kiállítását.4

) A pápai szék nagy tekintélyét bizonyítja az a körülmény, hogy számosan folyamodnak hozzá régi kiváltságaik, javaik megerősítéseért, mivel innen vagy onnan veszedelem fenyegeti azokat. Az Óbuda melletti szűz Mária Fehéregyházát mind Ulászló, mind Mátyás, kitüntető gondoskodásban részesítették. Még Mátyás király adta a pálos remetéknek, mivel az ó-budai prépost, kinek hatósága alá tartozott egykor e plebánia-egyház, nem gondoskodott az istentisztelet megtartásáról, mert jelentéktelen a hely, csekély a jövedelme, s mert magának több, gazdagabb javadalama van. Néha-néha tart ott egy, esetleg két ») Rupp id. m. III. 34. l. 2) A supplicatió a Dataria regestáiban: Tom. 1101. f. 277. 1499. aug. 18. 3) A supplicatió a Dataria regestáiban: Tom. 1103. f. 255. 1500. szept. 4. 4) Tehát nem áll, mintha a prépostság ez időben pusztuló félben lett volna. Négy prépostja ismeretes (Rupp id. m.), most ismerjük az ötödiket is.