Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - I. közl. 201

magyar-lengyel érintkezés a xiv-ik században. 2] I Amadé nádor is, ki míg a többi magyar badak Morvaországot tűzzel.-vassal pusztították, pártfogoltjával, Lokietek Ulászlóval Lengyelországba, Krakó vidékére tört jó szerencsével, mert sikerült a krakói püspök várát, Pelczyskát elfoglalnia, a cselt őrséget Wisliczából kiűznie és a megerősített Lelowot hatalmába kerítenie.1

) Magyar barátai tovább is kitartottak Ulászló berezeg mellett, s az ő segítségökkel elfoglalta a következő évben Sandomiriát, Siradiát; 13ü6-ban Krakó hódolt meg neki, valamint a krakói püspök is, miután a herczeg megígérte, hogy Bieczet, melyet a magyarok elfoglaltak, visszaadja. Kujáviában is tért foglalt; a pomeránok pedig elűzvén a cseheket, meghítták és egyhangúlag herczegöknek kiáltották ki Ulászlót.2) A szerencse annyira kedvezett neki, hogy 1314-ben a miechovi évkönyvek határozottan azt írhatták : »Ulászló herczeg immár visszafoglalta Lengyelországot«, a miben nagy előnyére szolgált II. és HI. Venczel cseh királyok korai halála, s csakhamar úr lett a keleti tengerig.3) A lengyel történetírók Ulászló legnagyobb érdemeűl és sikereinek mintegy talizmánjáúl tudják be, hogy számkivetéséből Lengyelország egyesítésének eszméjét hozta magával.4

) De ') Annal. Polon. Script, rer. Germ. pag. 73. Intrat dux Wladyslaus dictus Loctek cum Ungaris et optinuit Wysliciam. Jellemzésül megjegyzem, hogy Caro (Gesch. Polens, II. 16. a jegyzetben) szintén idézi a lengyel évkönyvek ezen följegyzését, de kihagyja e szókat : cum Ungaris, a nélkül, hogy a kihagyást a szokásos pontokkal jelezné. Hiszen azon időben minden ember tudta, hogy a magyar jóakarója, gyámolítója a lengyelnek. Például : miután Gentilis biboros és szentszéki követ hiába hagyta meg a gnieznói érseknek, hogy a krakói püspököt a sandeci apáczák zaklatásától visszatartsa (Monum. Polon. I. 217.), V. Kelemen pápának elvégre is a szepesi prépostot kellett megbíznia, hogy ne engedje ugyanazon apáczákat »a malefactoribus molestias pati.« (U. o. I. 223. — továbbá Dlugoss: Hist. Polon. III. 15.) A magyar történeti kútfők is említenek eddigelé annyit, hogy Aba Amadéval együtt a Baksa nemzetségbeli I. György is segítette törpe Ulászlót országa visszahódításában, s ezért tőle szép jószágokat kapott Lengyelországban. (Karácsonyi : Magyar nemzetségek, I. 161.) •) Annal. Polon. id. h. — Annal. Mechov. u. o. 1306-hoz: dux Wladislaus dictus Lootek intrat Cracoviam cum iuvamine cuiusdam Ungari dicti Amadey. — Cliron. Oliva, Scr. rer. Pruss. I. 700. 785. — Dlugoss: Hist. Polon. III. 22. ') Ulászló az általa kiadott okiratokban, hol rövidebb, hol hosszabb czímet használt. A miechovi évkönyv állítását megerősíti ezen czíme : Wladislaus D. gr. heres regni Polonie, terrarumque dux Cracovie, Sandomirie, Syradie, Lancziczie Cuiavieque. (Sommersberg : Scr. rer. Siles. I. 970.) l) Caro : Gesch. Polens, II. 26. Wladyslaw Lokietek brachte aus dem Unglück und der Verbannung einen siegschaffenden Gedanken mit, seine Einheitsstrebungen. SZÁZADOK. 1903. III. FÜZET. 16