Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - I. közl. 201

208 pór antal. Őriznek ugyanis a bécsi cs. és kir. titkos levéltárban hiteles okiratokat, melyek Sieradz mellett a táborban, 1292 október 9-én és 13-án, tehát nemsokára a mondott erősség bevétele után keltek. Ezekben Lokietek Ulászló, ki magát csupán Kujávia és Sirádia herczegének czímezi, Swinka Jakab gnieznói érsek, a prágai és olmüczi püspökök, a visechradi apát és Csehország kanczellárja, a németrend poroszországi nagymestere, a mazovi, opuliai (Oppeln), bitumi (Beuthen). opavi (Troppau) berezegek, számos főúr és nemes jelenlétében, személyesen lemond a maga és örökösei nevében minden jogáról Krakóra és Sandomirra, meghódol a szintén jelenlévő II. Yenczel cseh királynak, Krakó és Sandomiria herczegének és morva markolábnak; személyét és birtokait hatalma alá veti, hűséget esküszik neki, melyet megtartani köteles minden emberfiával szemben. Ha pedig ez ellen vétene, vesszen becsülete, öröksége, t. i. Sirádia és Kujávia, és közösítse ki őt a gnieznói érsek.1) Ezen súlyos feltételek mellett kapta tehát vissza szabadságát és tarthatta meg örökölt birtokait Lokietek Ulászló. Azonban meghódolása, Ígéretei és esküje után sem tett le Lokietek Ulászló és öcscse arról, hogy az elveszettet visszanyerjék, sőt egy levélből, melyet a gnieznói egyház javára 1293 januárhavában együttesen kiállítottak, — úgy tetszik, hogy Przmyslav. Nagy-Lengyelország herczege, utóbb megkoronázott királya, a harmadik volt a szövetségben.2

) Przmyslav megkoronázása ellen II. Ycnczel, mint Krakó ós Sandomir herczege, követeket küldvén az új királyhoz, tiltakozott, és tiltakozott a pápánál is.3

) Hogy e tiltakozásnak nem lett sikere, annak tulajdoníthatjuk, hogy Przmyslavot, mint előadtuk —- nemsokára azután meggyilkolták. Przmyslav utódáúl a lengyel főpapok és főurak közakarattal Lokietek Ulászlót választották meg,4

) ki talán azért, nehogy II. Yenczel érzékenységét sértse, nem koronáztatta meg magát királynak, nem is vette föl czímei közé Krakót és Sandomirt, hanem Nagy-Lengyelország, Poznánia, Pomeránia, vers des Lokietek unterlegen und unverrichteten Dinge nach Böhmen zurückgekehrt. Da Dlugoss unsern Pulkava (cseh koríró) benützte, so kann diese Behauptung bei ihm nicht aus Unwissenheit, sondern aus absichtlicher mala fides, bei seinen Nachfolgern dagegen aus blinden Glauben an ihren Führer und unlöblicher Nichtbeachtung der böhmischen Quellen. ') Friedler: Archiv, XIV. 178. 186. — Kivonatban Roepell id. m. I. 690. 1. 2) Roepell : id. m. I. 550. :l

) Chron. Aulae Reg. 128. ') Sommersberg : II. 90.