Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - I. közl. 1

14 Tt'lTH-SZABÓ PÁL. Szathmári István, az ősrégi, állítólag még Géza fejedelem által alapítottés szent István vértami-vól czímzett társas káptalan prépostja Esztergomban,2

) a harmadik pedig Erdődi Péter egri nagyprépost.3

) A három közül egyik sem mulasztja el kérelmébe iktatni, hogy ő »devote creature vestre, Thome archiepiscopi Strigoniensis nepos« — Tamás érsek unokaöcscse. Kérvényüket egy napon intézte el maga a pápa. A ki a királyi udvarban foglalatoskodik, nem mulasztja el értékesíteni a királyi kegyet s szolgálatait megjutalmaztatni, ha mindjárt szerzetes is. Ez a szerzetes pedig Yemer Zsigmond leleszi prémontrei prépost (1494—1499) s egyúttal királyi alkincstartó. Bár a hazai prémontrei rend eléggé nem méltányolt történetírója. Mallvó József,4) azt mondja, hogy mint alkincstartó a prémontrei rend tagja volt, nem titkolhatjuk el kétségünket : vájjon nem commendátora-e ő már csak a prépostságnak, miként nagynevű elődje, az ősnemes családból származó Ostfti Miklós, kit a rend eddigi történetírói büszkén vallottak prémontreinek. Szavai szerint a királyi udvar állandó otthona,5

) és épen ez a körülmény, a főpap hivataltársainak példája bátorítja, hogy felhasználja a kínálkozó előnyöket. Miként az Erdődiek. úgy ő is még két más javadalom után áhítozik, mivel a leleszi prépostság jövedelme panaszolja élénken VI. Sándornak -') Rupp id. m. I. 6. 1. 9) A supplicatió a Dataria regestáiban : Tom. 1095. f. 182. — Kupp szerint Szent István prépostja ez időben Gosztonyi János. Azonban Kollányinak többször említett, sok érdemű munkája után világos, hogy ez állítása téves, a mennyiben Gosztonyi csak 1503-ban foglalja el a prépostságot. Téves azonban az az adat is, melyet ugyancsak Kollányi Erdujhelyi nyomán említ, hogy t. i. Zarmacsi István lett volna a prépost. A most idézett supplicatió szavai ugyanis : »Stephanus de Zathmar, prepositus collegiate ecclesie sancti Stephani protomartyris in castro Strigoniensi . . . nepos Thome archiepiscopi Strigoniensis« . . . minden kételyt kizárnak arra nézve, hogy itt Szathmári Istvánról és nem Zarmacsi Istvánról van szó, a mi csakis hibás olvasásból eredhetett. 3) A supplicatió a Dataria regestáiban: Tom. 1095. f. 227. — Schmitt id. m. II. 203. 1. *) Olv. Mallyó József cz. czikkemet. Századok, 1901. 231. 1. 5) Még pedig 1499-ben is, a mikor a lengyel Alberttel kötött szövetség főméltóságai és egyháznagyjai között ott találjuk Vemer Zsigmondot is mint kincstartót. (Közli ez oklevelet Katona : Hist. Critica, XVIII. 181. 1.) Téved e szerint Mallyó s utána mindazok, kik ez adatot is kritika nélkül átvették, midőn azt mondja (kézirata 114b), hogy Vemer prépost 1498-ban halt meg. Pray (Specimen Hier. Hung. I. 35. 1.) helyesebb úton jár, midőn utódát Kornis Benedeket csak 1500-ban szerepelteti mint leleszi prépostot. Az 1499 év második felében nyerte ugyanis el a prépostságot s így tényleg birtokába vehette. V. ö. Bunyitay id. m. II. 161—162. 1.