Századok – 1903

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. II. köt. Ism. Marczali Henrik 167

történeti irodalom. .171 is, szinte kötelességünkké válik rámutatni legnagyobb hiányára. Annál is inkább tehetjük ezt, mert bizonyára a szerző maga is érezte ezt a hiányt és csakis egyéniségének eddigi, minden értéke mellett is bizonyos tekintetben egyoldalú fejlődése tette reá nézve lehetetlenné annak pótlását. Szellemi életünkben kevés az őseredeti nemzeti motivum; történeti munkánk, művelődésünk haladása Széchenyi koráig leginkább'az idegen földön eredett szellemi kincsek feldolgozásában, az idegen szellem napsugarai által érlelt magvak átültetésében állott. Ebben kevés a különbség köztünk és más modern nemzetek közt, mert a francziánál, az angolnál és németnél is ugyanaz a folyamat ment végbe a nemzeti műveltség teljes megerősödéséig. De, hogy hasonlatunkat folytassuk, a szellemi élet termékeinek is az a sorsa az átültetésnél, mint az idegen klimába és talajba jutott növényeknek. A vándorlás. a különböző éghajlat és a föld különböző chemiai összetétele mind hatással van rájok; lehet hogy elcsenevésznek, lehet hogy erősebben fejlődnek, gazdagabban gyümölcsöznek, mint eredeti hazájukban. így járnak az eszmék is, midőn intézmények alakjában megkezdik és folytatják történeti művöket. Eináczy, a miért nagy köszönettel tartozunk neki, megismertet az eszmék alakulásával, vándorlásával és iutézménynyé való jegeczesedésével, — de tovább nem igen megy. Pedig a végrehajtásban áll a történeti munka legnagyobb része. Ez ad módot arra, hogy valóban megismerkedjünk a nemzet szellemi éghajlatával és talajával, gondolkodásával és cselekvésével, mely vagy alkalmassá, vagy alkalmatlanná teszi a befogadásra és továbbfejlesztésre. Történetírásunknak és különösen művelődéstörténetünknek ebben áll igazi nagy problémája; minden más irány lehet értékes gyűjtés, de rendszerré, tudományos igazsággá nem fog fejlődni soha. Hogy tárgyunknál maradjunk : Fináczy kimutatta a modern paedagogiai eszmék keletkezését és hatását hazánkra, kimutatta azt is, mennyi hazai elem járult, különösen Ürményi és Tersztyánszky által, az átvett anyaghoz. De minő perspektívát nyújt, ha kimutatja, mivé vált az eszme a királynő előtt, ki a vallás és műveltség érdeke mellett az állami hatalomról sem feledkezhetik meg ; mivé a felvilágosodott, hazafias kanczelláriánál ; mivé a régi rendszerhez hű, a jezsuita traditiókat ápoló helytartótanácsnál. És még tovább menve, mivé teszik az igét a rendi, felekezeti, családi elfogultságtól nem menekülő iskolafer.tartók ; mivé válik az új methodus oly tanárok kezében, kik azt meg nem értik és kik annak mintegy született ellenségei. Ha másból nem, megtanulhatta Fináczy