Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - II. közl. 151

magyarország a xv. sz. végén a pál'ai supplicatiók világánál. 1 öí> országgyűlés mondja, és így siettették a vég kifejtését, mely az ekként elpusztult monostorok elvétele volt. A szerzetesi élet ezen hanyatlását s a monostorok elvételének szükséges voltát bőségesen bizonyítják vatikáni adataink. Csak az a feltűnő, hogy az oklevelek tartalma szórúlszóra ugyanaz, essék bár szó a prémontreiek csúthi prépostságáról, vagy a benczések bulcsi apátságáról. Mikor Mátyás király a csúthi és zsámboki prépostságokat a prémontreiektől elveszi ós a pálos remetéknek adja s ehez a pápa beleegyezését kéri, eljárását így okadatolja meg : »A prémontreiek a vallásosság és tisztesség kötelékeit meglazítván, a monostorok javait elpazarolják, az istentisztelet végzését elhanyagolják, zabolátlan és botrányos életet élnek s annyira megfogytak, hogy manapság Csúthon egy sem, Zsámbokon pedig csakis egy rendtag található, az is gyönge elméjű... A monostorok épületei vagy már rombadűltek, vagy rombadűléssel fenyegetnek ... A szent könyvek, kelyhek s más paramentumok elhanyagolt állapotban, részben megcsonkítva, hiányosan hagyattak hátra . . . annyira, hogy ha a mondott prépostságok továbbra is a prémontreiek kezében maradnak, a tökéletes megsemmisülés veszedelme vár reájuk« . . -1) Az itt közlőiteket mintának fogadhatjuk el a többire is. A szerzetesek elhanyagolják az istentiszteletet, botrányos életet élnek, a monostor falain kívül szerte kóborolnak, javaikat, épületeiket nem gondozzák, az épületek düledeznek stb. Mindezt csekély eltéréssel minden e tárgyú levélben megtaláljuk. Ezt a körülményt szem előtt tartva, önkénytelenül is ismételten felmerül a kétség, vájjon szószerint kell-e vennünk az okleveleket, ha mindjárt főpap, vagy király írta is azokat? Hiszen az említett okok közül egy is elegendő volna, hogy az ily monostor elvétessék a hozzá méltatlan rendtől. Ha valóban olyan botránykő lett volna a szentjobbi konvent, mint azt Ulászló király s Váradi Péter érsek elpanaszolják, képzelhető-e, hogy az országgyűlés oly erélylyel követelte s védte volna a benczések jogát? vájjon egy üresen álló, düledező, apát és szerzetesek nélkül való monostorra rábízta volna-e a hiteles hely pecsétjét ? De ha megengedjük is, hogy a folyamodók a hatás kedvéért színezve, nem mindig a túlzás veszedelme nélkül írják le azt a monostort, melyet megszüntetni, illetőleg elnyerni óhajtanak, és ha a felhozott indokok értéküknek tizedrészére szállítandók is le : ez a dolog lényegén mit sem változtat, mert még az így megmaradt tizedrész is súlyos itélet szerzeteseinkre. ') A bulla a Dataria regestáiban: 1481.