Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - II. közl. 151

magyarország a xv. sz. végén a pál'ai supplicatiók világánál. 1 öí> Két hónappal később, aug. 13-án VI. Sándor aláírja Ulászló és Váradi Péter supplicatióját, hogy a benczések Szentjobbról kitelepítendők. Már most, ha meggondoljuk, hogy miként mindenütt a világon, úgy Rómában is tekintettel voltak a folyamodók társadalmi állására, jogosan feltehetjük, hogy a jelen esetben a kérelmet hamarosan elintézték. Vegyünk egy hónapot a supplikáló levél Rómába való utazására, akkor is junius végén vagy julius elején kellett azt itthon megfogalmazni és útnak indítani, vagyis pár héttel később annak az országgyűlésnek a berekesztése után, mely oly világos és határozott szavakkal tiltakozott épen a supplicatió tartalmának megvalósítása ellen. A dolognak érdekességét csak az növelheti, hogy Ülászló és Váradi világos szavakban megígérik a pápának, hogy az apátságnak a pálosokra történt átruházását a legközelebbi országgyűlésen a rendek beleegyezésével törvénybe is fogják iktatni. Ez azonban sohasem történt meg. Az 1500 évi decretum 43 czikkelyének egyike sem szól a szentjobbi apátságról. Az egész rend feljajdul a veszteségre. Mint kevéssel előbb Ostffy Miklós leleszi prémontrei prépost ünnepélyesen tiltakozott az egri káptalan előtt a várad-hegyfoki prépostság elidegenítése ellen,1

) úgy most a magyar benczések főapátja, Tolnai Máté emel panaszt magánál a pápánál, VI. Sándor utódánál.2

) Hiába volt minden. A történelem bizonysága szerint a benczések Szentjobbot sohasem kapták vissza.3

) Bár Váradi a szentjobbi apátságot annyi ellenmondás daczára is a pálosoknak adta, birtokait nem bocsátotta feltétlenül rendelkezésükre; élte végéig (1501) megmaradt az apátság commendátorának. Ugyanezen időben commendátora volt a Mátyástól nyert földvári benczés apátságnak is, melyről azonban lemondott Pál öcscse, esztergomi nagyprépost javára. Ennek halála után, 1494-ben, Ulászló engedelmével újra birtokába vette.4

) Commendátora volt még a VI. Sándor lemondásával szabaddá lett péterváradi, egykor cziszterczita apátságnak is. mely később végleg a kalocsai érseki székhez kapcsoltatott.5) Nem kerülhette el végzetét a benczések egy más monostora. a csanádi egyházmegyében létezett bulcsi apátság sem. : ') Mallyó: iirevia notitia circ. Hang. ord. Praemonstratensis, 114. 1. (Kézirat a jászéi házi levéltárban.) 3) Rupp id. m. I. 458. 1., III. 168. 1. 3) Bunyitay id. m. II. 471 és köv. 11. — Rupp id. m. 1. 458. 1. Czindr-Füxhoffer ; Monasteriologia. Pestini, 1858. I. 233. 1. *) Katona : Hist. Grit. XVII. 598—600. 11. A sapplieatiók regestáiban: Tóm. 1094. f. 210. — Fraknói: Váradi Péter élete és a m. kii-, kegyúri jog tört. 218. 1. •