Századok – 1903
Értekezések - VÉCSEY TAMÁS: Hajnik Imre emlékezete 101
146 vëcsky tamás. A poroszló, pristaldus, a bíró mellett működő segédszemély.1) A mit Hajnik erről mond, az ma már ius receptum. A középkori bizonyítás kérdését Hajnik fejtette meg. A középkori magyar perjog szerint. Werbőczi előtt, bizonyítási eszköz volt az eskü, a bajvívás és később a közokirat. A tanuvallatás akkor még csak előzetes bizonyítási eszköznek tekintetett. Hajnikra hivatkozunk, lia jelezni kívánjuk, hogy az eskü mennyit nyom, pl. hogy a főpap vagy hivatali zászlós űr esküje annyit nyoui, mint más tíz nemesé együtt véve.2) Az eskü hitelessége és bizonyító értéke a rendi állás szerint különbözött. A vegyes-liázakbeli királyok korában az igazi báró valamint a főpap esküje a perben 10 márkát, a nemesé 1 márkát, a jobbágyé egy negyed márkát (l frtot) ért. Az esküvőnek szavahihetőségét bizonyították az eskütársak. Ezeknek száma polgári perben a per értékével, büntető perben a bűntett nagyságával állt arányban. Gyakran 36, vagy 72, sőt 144 eskütársat is kívántak. Egyes városok a XIIl-ik század óta azt a kiváltságot kapták, hogy polgáraiktól tizenkettőnél több eskütársat követelni nem lehet. A tárnoki jog szerint azonban 24, 48, sőt több eskütársat is alkalmaztak.8 ) A bajvívás a XIII—XIV. századokban rendes bizonyítási eszköz volt és csak az egyházi bíróság nem alkalmazta. Már az aranybulla említi. Polgári perben csak akkor döntött a bajvívás, ha abban mind a két fél megegyezett, ha az előzetes bizonyítás hiányzott, vagy egyenlő értékű volt.4) A kihívás »czövek« átadással történt. Az 1486 : decr. maius 18. pontja korlátozta. A későbbi perjog a tulajdonképeni jogviták eldöntésénél főleg okirati bizonyításra támaszkodik.5 ) Említi Hajnik, hogy az okirati bizonyítás terjed az írás-olvasás terjedésével. Eleinte csak a királyi pecsétes oklevélre adtak valamit, később a más hiteles pecsét alattiakra is, de a magánpecsét alattiakra sem') Hajnik id. m. 154. 1. a) XI. o. 318. 1. — Polner: Parlamenti jog, 110. 1. 3) Hajnik : A perdöntő eskü, 47. 1. — limon id. m. 444. 1. 4) Hajnik : A m. bírósági szervezet és perjog, 262. 1. II. o. 286. 1.
